Kiolvastam Cory Doctorow Kis testvér című regényét. (A történetet összefoglalta már helyettem adeptus.)
Oké, hogy ifjúsági könyv, és 15 évesen talán felnyitotta volna a szemem jónéhány dologra, ám így felnőtt fejjel, minden olvasmányossága dacára (bár ez alapvető kell legyen) piszkosul idegesített, hogy mindenki milyen politikus, hogy kiselőadásokat tart alkotmányról és szabadságjogokról (technológiákról nem is beszélve), hogy kesztyűbábok a karakterek a Nagy Igazságok és Mégnagyobb Leleplezések kimondásához. Egészében véve ezen megoldásaiban nemigen különbözik a megboldogult szocializmus ifjúsági regényeitől, ahol minden kaland és izgalom mellett a fő azért a nevelés és a fiatalságnak szóló propaganda átadása volt.
Hiába a nemes célok, ha a didaktizmus ráerőlteti őket az olvasóra. Több szabadságot az olvasóknak, Cory!
*:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
