Hosszú és gyászos hallgatásom (amely még a sajtó figyelmét is felkeltette, haha) végre megtörend. Sajnos az új regény félkész alapelemei még mindig vastag porral lepve pihennek egy fészer mélyén, de van itt más: az e-kiadás. Több felől is kerestek, hogy indításként régi, már nem jogdíjas novellákat és regényeket kérjenek, és az egyik kézenfekvő portéka az első regényem, a Hiperballada, amelynek a terjesztése legalább olyan gyászosan alakult, mint azt megelőzően a kiadása.

Azóta is fura érzéseim vannak e regénnyel kapcsolatban. Klasszikus tanulómunka volt ez, amelynek alighanem jobbat tett volna, ha a fiókban marad - máig is a Nagatét tekintem az első "igazi" regényemnek. A HB tele van kihagyott lehetőségekkel és totális tévutakkal, a stílus számos helyen bántón hatásvadász, a dramaturgiát pedig lényegtelen mellékszálak terhelik. Nem tagadom meg ezt a regényt, mert ez is én voltam egykor, e regény írása közben tanulgattam írni, úgyhogy kordokumentumként ma is érdekes (legalábbis a számomra), de az biztos, hogy 2010-ben teljesen másként írnám meg.

Szerencse vagy szerencsétlenség, de wordben csak kicsivel korábbi verziók vannak meg, úgyhogy mindenképpen végig kellene futtatnom egy összevetést a tördelt változattal. És ha már úgyis melózni kellene rajta, miért ne pofozhatnám át egy kicsit? Készüljön egy frissített változat újraforgatott jelenetekkel, újravágva, javított forgatókönyv alapján. És mivel többen is olvashatták már az eredetit, nagy poénokat nem lövök le, ha elindítok egy sorozatot itt a blogon, amelyben rendszeresen beszámolok a kulisszatitkokról.

Tehát: Így készült a HB 2010, csak most, csak Önöknek!