Kétségkívül dupla akkora sebességgel írtam meg a regényszöveg második százezer karakterét, mint az elsőt, de azért továbbra sem vagyok elégedett. A tempó hektikusságát jelzi, hogy tegnap és ma 35 ezer karakter született - ha álmodozni szeretnék, rámutathatnék, hogy ez utóbbi teljesítménnyel tíz-húsz munkanap alatt befejezhetném a kéziratot.

Nem lesz így. De azért visszahozta a reményt, hogy a tervezett őszi befejezés tartható.

Azzal, hogy új vizekre eveztem, jó néhány, az eddigi írásamnál nem jelentkező problémával meg kell küzdenem. Működik-e a humor? Ha a jelen Budapestjén járunk (tehát fájó módon le kell mondanom az általam olyannyira kedvelt "hangulathelyszín- alkotásról"), leírjam-e, hogy néz ki teszem azt az Andrássy út? A fővárosiakat untathatná, a másutt élőknek azonban hasznos lehet. Eléggé mozgalmas tud-e lenni a regény az egy árva nézőpont-karakteremmel? És így tovább.

Abban, hogy talán mégis jó úton járok, azért megerősít, hogy máris úgy néz ki, megvan a kiadó a regényhez. Többet erről egyelőre nem árulnék el, mert még nincs szerződés aláírva. (Tessék, ez is egy új terep; korábban mindig csak a kész kézirattal kerestem meg a kiadókat, ám most kellett a visszajelzés, hogy nem teljesen elbaltázott a koncepció.)

Íme egy újabb részlet - természetesen ezúttal is a szokásos figyelmeztetéssel: nyers szöveg, semmilyen eleméért nem vállalom a felelősséget!