Agave Könyvek, 2017.

Ha az ember teljesítménykényszerrel küzd, az elvárásait az egekbe tornázza magával szemben, akkor bizony pokoli munka megírni egy könyvet. 

Egyrészt a Nulla pont óta nem írtam SF regényt - márpedig az nagyjából tíz éve született. Másfelől a Távolvíz ötlete még ennél is sok évvel régebbi*. Volt hát ideje az évek alatt gyarapodni, hatalmasra nőni, amely végül inkább teherré vált, mint segítséggé.

És beütött közben egy elég komoly szerzői válság, amikor még abban sem voltam biztos, hogy akarom-e egyáltalán tovább folytatni az írást. 

Feladtam tehát a leckét magamnak - és ezért is telt közel három évbe megírni -, de talán pont ugyanezért az eddigi leggazdagabb, legsokoldalúbb regényem lett ez. Nem ragozom, kész lett, itt van, olvassátok. Nekem nagyon tetszik!

Fülszöveg:

Egyszer ​csak megjelent százmillió idegen lény az Atlanti-óceánban, és mind az emberiséget akarta szolgálni.

40 év telt el azóta. A kreáknak és mesterséges ökológiájuknak köszönhetően a Földön soha nem látott jólét uralkodik, a hűségesen szolgáló lények pedig nélkülözhetetlenné váltak a tengerpartok és óceánok emberi kolóniáin. A csillogó felszín alatt azonban indulatok forrnak: legalább annyian űznék el félelemből a kreákat, mint ahányan számításból még inkább az emberhez láncolnák őket.

A tudós Jana és kisfia, Gellard csaknem húsz évet töltött hajótöröttként egy lassú időgépben, miközben a külvilág számára csak órák teltek el. Kiszabadulásuk után mindketten máshogy próbálják feldolgozni a velük történteket. A világtól elzártan felnőtt Gellard Tengerbudapest szigetvárosában próbál összerakni valamit, ami legalább távolról egy hétköznapi életre emlékeztet. Nehézségeit fokozza rég látott, vele közel egyidős apja, akinek köszönhetően hirtelen túl sokak érdeklődését kelti fel. Olyan mindenre elszánt alakokét, akik a krea-emberi viszonyt szeretnék megváltoztatni, és ezért a legmesszebbre is elmennének.

Jana eközben a munkájába temetkezik. Az Atlanti-óceán mélyén, a kreák kiürített sziklahajóján próbálja megfejteni az érkezésüket kísérő számtalan rejtélyt. Az idegenek ugyanis mindent elfelejtettek az utazásukat megelőző időkből, ami épp úgy lehet véletlen, mint egy nagyon is tudatos terv része. Amikor a nő új területeket fedez fel a hegységnyi Lótuszon, még nem sejti, hogy hamarosan sokkalta nagyobb távlatok nyílnak meg előtte, mint amit valaha is remélni mert.

László Zoltán, A Keringés és az Egyszervolt szerzője újra hamisítatlan sci-fivel jelentkezik, és a rá jellemző szárnyaló fantáziával, aprólékos kidolgozottsággal olyan világot teremt, amelyet nem felejtünk el egyhamar.

Beleolvasás és megrendelés

E-book verzió

*Elég csak rákattintani a távolvíz címkére, hogy lássátok, milyen régen, és milyen messziről indult az építkezés - bizonyos elemek az Egyszervoltba is beköltöztek.