Majdnem megfeledkeztem róla, te jó ég! Októberben volt tíz éve, hogy megjelent A Keringés.

Ez volt az első "igazi" sci-fi regényem - a két évvel korábbi Hiperballada a 2010-es átdolgozás után lett igazán jó, a Nagate pedig ugye fantasynak íródott -, és rögtön egész nagy sikert aratott.

Az egyik ötletadó Wolfgang Jeschke, kedvenc szerzőim közül egy, akinek A teremtés utolsó napja című regényét legalább féltucatszor olvastam az 1990-es magyar megjelenés óta. Sok egyéb gondolata mellett borzasztóan lenyűgözött, ahogy érzékletessé tette a geológiai idők szédítő mélységét. Aztán ott volt egy másik favorit, Kim Stanley Robinson Mars-trilógiája, amelyben fura érzés volt úgy olvasni egy idegen bolygó kolonizásáról, hogy nem valami kitalált égitest fantáziaföldrajzáról volt szó, hanem a fenébe is, hát meg lehet nézni az összes helyszínt az atlaszokban, műholdképeken! Szóval akartam írni egy kolonizációs regényt, ahol nem távoli világokat hódít meg az emberiség, hanem a mi jó öreg Földünket, legfeljebb pár millió évnyire a jövőben - minden ismerős, és mégsem... Szerintem ez adja a könyv egyik legizgalmasabb vetületét.

Nagyon sok geológiai tankönyvet és tanulmányt olvastam el a regény tervezése során, és ezt a gyűjtőmunkát legalább annyira élveztem, mint magát a regényírást. Emberek, a földtörténet elképesztően izgalmas!

Akkoriban az éghajlatváltozás és a migráció még nem volt ennyire divatos téma, bár tegyük hozzá, hogy csak a "civil" világban nem, mert az sf jó ideje kongatja már a vészharangot. Sajnos a klímamenekültekkel valóban egyre többször fog találkozni a mi kis elkényelmesedett európai polgárunk, és még mindig nem találták fel a chronotert, amellyel a jövőbe transzportálhatnánk az egész iszonyú problémahalmazt, amelyet a fenntarthatatlan fogyasztói társadalmunk szabadított a világra. Szívás.

Az viszont remek, hogy így egy évtized után már egészen jutányos áron megveheted az utolsó példányok egyikét, például itt.

Fülszöveg:

A globális éghajlatváltozás nem kímélt senkit és semmit a Földön, átrajzolta a politikai és gazdasági térképeket... 

Mindez azonban már a múlt.

Hatalmas időgépek épülnek, amelyeken az emberiség a távoli jövő Földjére költözhet - olyan korokba, ahol a bolygó már begyógyította sebeit, és a termékeny szűzföldeket csak birtokba kell venni. Kezdetét veszi az emberiség legnagyobb kalandja, ám hamar kiderül: nem mindenkinek ugyanaz a célja, az új világokkal.

Egy paleontológusnő, egy újságíró és egy bárénekesnő sorsa fonódik össze a Keringés korokon átívelő világában, ahol új társadalmi kísérletek csapnak össze a pénz hatalmával, és a benyújtott számlákért olykor évmilliók múlva fizetjük meg az árat.

A 2005-ös glasgow-i Eurocon kitüntetett szerzője regényével bebizonyítja, hogy a magyar SF semmivel sem marad el a nemzetközi élvonaltól.