-->
Ugrás a tartalomhoz
ápr. 24. 2018.
Címkék: armany zsoldos dij

már megint a zsoldos-díj

Idén kicsit csavartak a jelölési szabályokon, így már bárki jelölhet egy-egy művet, ha a köteles példányokat átadja a zsűrinek. 

A nevezések mellé a nevezőnek gondoskodnia kell a nevezett műből 5 köteles példányról. (5 nyomtatott, vagy 3 nyomtatott és 2 elektronikus formátumban. A nevezett művek nyomtatott formátumát sokszorosítási technikával is elfogadjuk, amennyiben az bizonyíthatóan megegyezik a megjelent művel.)

idézet a kiírásból

Plusz a szerző vagy a kiadója most már deklaráltan nem léphet vissza a jelöltségtől.

Fogalmam sincs, ki volt a jó szándékú olvasó, aki a Távolvizet jelölte, de ez úton is kérném, hogy legalább ő vonja vissza a jelölést, ha ez lehetséges. Akkor is, ha az Avana berkeiben ül a jó szándékú olvasó.

Aki ismer, az tudja, hogy több írótársammal együtt évek óta következetesen visszavontam a művem jelölését, és ennek üzenetértéket szántam. Bár láthatóan megvagyunk nélküle, azért persze én is szeretném, ha lenne egy igazán nívós sf-díj. Olyan, ahol például valamennyi zsűritag szakmai kvalitása pontosan látható, mert rendszeresen publikálnak könyvekről, trendekről, szakmai kérdésekről - azaz részei a hazai közéletnek, és nem csupán annyi látszik belőlük, hogy évente egyszer kiszórnak egy halom 8-9-10 pontos értékelést a mezőnyben. Meg még egy csomó dolgot szeretnék, de ez lényegtelen, nem az én feladatom megvalósítani őket (mielőtt még!).

Nem gondolom, hogy a díj szakmai elfogadottságát kifejezetten növeli, ha szerzőket, kiadókat akaratuk ellenére vonnak be ebbe a játékba. És ez akkor is így van, ha amúgy egy piacra került* művet úgy értékel, rangsorol, díjaz bárki, ahogy akar. Konszenzust, tekintélyt nem lehet erőszakkal kivívni.

* Ja igen, piac: amikor szkennelt/fénymásolt példányokat olvas a zsűri, az pont öt kötet eladásával rövidíti meg a kiadót és a szerzőt. Nem beszélve a szerzői jogok ingoványos talajáról.

Ezt lehet most ünnepelni.

süti beállítások módosítása