A készülő Porba hullott istenek munkacímú regény fő karaktere Sigi, a púpos, sánta lány, akit nővére, a nagycsalád fejéhez feleségül ment Laida vitt magával új közösségébe. Csakhogy Laida férjét összeesküvés miatt száműzték. Sigi számára, aki mindig is csak megtűrt rokon volt az új családjában, nem akkora csapás az új felállás, ám nővére, a végtelenül hiú, sznob és akarnok Laida valóságos sorscsapásként éli meg, hogy egyszerre a hierarchia alján találja magát. Mártírként viseli sorsát, és egy percig sem szűnik meg tervezgetni visszajutását a csúcsra.

Aki ebből a felállásból Woody Allen Blue Jasmine című filmjére asszociál, nem téved. Nagyon kedvelem azt a filmet, ami egyébként maga is A vágy villamosa szégyentelen parafrázisa. Az isteni Cate Blanchett egyszerűen lubickol a szerepében - fun fact: Blanchett színpadon maga is játszott A vágy villamosában -, és akármennyie is ellenszenves a vodka-xanax kombón élő, rátarti és ostoba nő figurája, az ember mégiscsak drukkol neki, hátha tényleg sikerül visszakapszkodnia. Még akkor is, ha lassacskán kiderül, jókora része volt az eseményekben - de a sors nem kegyes, a méregpoharat fenékig ki kell inni. Ez egy mélyen átélhető bukástörténet, azt hiszem, pedig fura módon egyikünk sem hasonlítaná magát az ő figurájához. Na, ez a karakteralkotás zsenije!

Azt hiszem, ez ragadott meg igazán e karakterben és a húgával való kapcsolatában. Laida az a klasszikus öntudatosan szarkavaró figura, aki rendkívül szórakoztató tud lenni, amíg az ember nem kerül a hatósugarába. Bizonyos szempontból ő a kedvencem a regény szereplői közül.

Laida arca bukkant fel a padlástérbe vezető létra tetején. Szó nélkül a húga mellé kuporodott, és szorosan átölelte. – Átkozottak! Felden, Fakó Abari, meg a többi..!

Sigi elhúzódott. Szipákolt, majd a ruhája ujjába törölte az orrát.

Laida kiült a priccse szélére. Összevonta a szemöldökét.

– Hatalmas ostobaságot követtél el.

– Mit nem mondasz.

Sigi keze sokadszorra simított végig a fején; ujjai között érezte megmaradt haja furcsán szúrós tüskéit. Tincseivel együtt vesztette el a közéjük font amuletetteket, amelyek Mablu támogatását óhajtották elérni. A hajvágás se szép, se fájdalommentes nem volt: több helyen vér is serkent a durva késmozdulatok nyomán, lecsorogva a nyakára száradt, majd felrepedezett a bőre finom redőiben. Furcsán meztelennek érezte magát fázós és könnyű fejével. Ekkora hajba nem lehet amuletteket fonni. Mablu hosszú ideig nem fogja óvni őt.

– Most miért nézel így rám? – csattant fel türelmetlenül és zavartan Laida. – Rendben, elmondtam az asszonyoknak, hogy mit tettél a Férfiak Házában. Gondolod, nem értesültek volna róla? Így viszont volt alkalmam úgy tenni, mintha az oldalukon állnék a húgommal szemben, és enyhíthettem a tetteid következményét. – Megbántottnak tűnt. – Arról igazán nem tehetek, hogy még tetézted is a bajt. Én próbáltalak óvni.

Sigi csak némán meredt rá. Laida mindig is mesterien csavarta a szavakat. Túlságosan gyengének érezte magát, hogy vitát nyisson erről. Hallgatott, ahogy általában.

– Különben várható volt, hogy Felden most büntet meg, és nem vár a Nagy Gyűlésig – jelentette ki gúnyosan Laida. – Mégis hogy venné ki magát a többi családfő előtt, hogy még az asszonyokat se tudja kordában tartani? A Torzóra is, az én férjem sosem szorult volna ilyen ócska taktikákra! – Csak úgy sütött a lekicsinylés a hangjából. – Ő képes volt nagyobb léptékekben gondolkodni, tervezni! Felden meg csak azt szeretné, hogy nyugodtan eltölthesse az estéit a barátaival.

Helyeslést várt, ám annak hiányában csak a zavara nőtt. Végül kitört. – Borzasztó vagy, Sigi! A helyzetünk ismeretében ilyesmit művelni..! Ennyire ostoba lennél, hogy nem érted, mennyire ingatag minden, mennyire a rangsor alján vagyunk? A te állapotod, és az, hogy én egy bukott családfő felesége voltam, az nem elég? Komoly terveim vannak a Nagy Gyűlés idejére, próbálom megszilárdítani a pozíciónkat, felkapaszkodni, te meg így viselkedsz..! Tudod, néha még az is megfordul a fejemben, hogy hálátlan vagy, hiába vettem rá Ipvindet, hogy magammal hozhassalak! Talán ostobaságot követtem el akkor. Talán nem is szereted a te nővéredet!

Sigi képtelennek érezte magát a harcra. – Igazad van, Laida. Ostoba voltam! Mostantól tekintettel leszek rád. Csak kérlek, bocsáss meg! – Nem tehetett róla újra kitört belőle a zokogás. Annyira megalázottnak és szánalmasak érezte magát! Ahogy mindenki őt nézte, az imbolygó járását. Pontosan tudta, melyik asszony mekkorát ütött rá, kifelé haladtában; ki csak jelképesen, és ki valódi büntetésből. Harminc lépés a Nagyház kijárata, de hosszabbnak tűnt, mint elmenni a kéktéglák dombjáig.

Laidát láthatólag megnyugtatta a megalázkodás. Hatalmasat sóhajtott. Újra átölelte a húgát. – Jól van, jól van. Én mindig itt vagyok, hogy vigyázzak rád. De támogatnod kell.

– Támogatlak, ígérem.

– Efti mekkorát ütött? – hajolt hátra Laida. – Az egy gonosz ikssz. Mindenki jóságosnak és kedvesnek tartja, de én ismerem őt jól, ahogy csak egy feleségtársat ismerhet meg az ember. Folyton feljebb akart törni, nem elégedett meg a helyzetével…

Sigit megnyugtatta a nővére vég nélkül áradó monológja az életét megkeserítő családtagokról. Ahogy hallgatta, lassan összeszedte magát.

További beleolvasó az új regény kéziratába itt.

Egyéb kulisszatitkokat a porba_hulott_istenek cimke alatt találsz

Ha még nem tetted meg, töltsd le tök ingyen online novelláskötetemet: Emelkedés és más történetek.