A Keringés ajánlója mellett megjelent egy rövid interjú is velem az Exitben. Úgy alakult, hogy a telefonos beszélgetés után nem tudtam átolvasni a kész szöveget - nem nagyon tudok élőszóban beszélni, de annyi biztos, hogy a távközlési technikum nem Hatvanban volt, a reáltárgyakkal éppen az a helyzet, hogy mostanában már érdekelnek stb. stb. Mindegy, a regényről szépeket írtak.
Apropó, állítólag az e havi Playboyban is megjelent néhány ajánló sor a regényről - nincs meg valakinek? :)
Itt fog játszódni a novellám egynémely jelenete. Ideális helyszín: adott a műholdas kapcsolat lehetősége, kapuit bezárták, ugyanakkor nem szerelték le az eszközparkot. A valóság bámulatosan a kezem alá dolgozik.
Amúgy igen, ez még mindig ugyanaz az elbeszélés, amiről lassan két hónapja adtam hírt, noha a szöveg hossza azóta elérte a gigászi másfél oldalt. Egyelőre a jegyzetek még 130 %-kal túllépik ezt a terjedelmet...
Időközben azonban elegáns fordulattal megoldottam a dilemmát, hogy kisregény vagy szimpla novella formájában írjam meg a történetet: egyszerűen nem foglalkozom a kérdéssel, lesz ami lesz.
Még csak ismerkedem a Metagalaktika 10-zel - három novellán és a cikkeken vagyok túl - , de az látatlanban is világos volt, hogy a kínai sf tematikus bemutatója olyan munka, ami sikerüljön bárhogy is, egészen egyedülálló kezdeményezés. Annyi területét nem ismerjük itthon az sf-nek!
Első tapasztalataim felülmúlták a várakozásaimat: kívül-belül igényes, alapos és kiváló munka. Az eddig elolvasott novellák az angolszász - nevezhetjük ma már nemzetközinek is - hatások mellett pontosan azt az "egzotikus ízt" hordozzák, amit reméltem. Nagyon hasznos a kínai sf-irodalom történetének vagy az írásjelek átírásának az összefoglalója, az illusztrációk pedig a hosszan nézegethető kategóriába tartoznak: nem csak színes foltok, de maguk is egy-egy történet.
Azt hiszem, minden sf-kedvelő ember polcán ott a helye. Gratulálok a készítőknek!
Hősünk ebben az epizódban bő egy hétre eltávolodik a net látóteréből, a magyar tenger partján üldögél és megpróbálja megírni azt a novellát, amelyet idestova egy hónapja tervezget (és lassan már unni is kezd).
Frissítés 080623: Nem írta meg.
És persze az ilyenkor szokásos gondolatok, hogy mennyire jó lesz annak a szerencsés flótásnak, aki majd ott áll, hallgatja a szél halk neszezését ebben a hatalmas, régi sivatagban. Aztán amikor a Nap lebukott a közeli horizonton, megfordul, és hazasétál melegen pislákoló fényeivel várakozó otthonába.
(Ahol lesikálja magáról a mindenhova befurakodó port, rájön, hogy takarítani kell és keservesen átkozza az egész rohadt bolygót, ahol még egy kocsma sincs.)
A 79. Ünnepi Könyvhét alkalmából június 8-án vasárnap 16 órától ismét dedikálás lesz. Helyszín: Vörösmarty tér, 123-as (Galaktika) stand. Az új irodaház - amely egyébként nagyon tetszik nekem, de ez lényegtelen - tövében. Mindenkit szeretettel várok.
(Több helyütt péntekre vagyok kiírva, de ez csak időkontinuitásbeli anomália.)
Egyfelől ez jellemez, mert önmagam szabira küldése olyan jól sikerült, hogy máig nem kezdtem új történetbe. Másfelől meg ez a munkacíme a novellának, amit ugye éppen nem írok. Pedig vannak benne MI-k és fenyegetés a világűrből, meg egy tizenéves kölyök, akinek meg kell küzdenie a szülei küszöbön álló válásával.
Az első mondat (idáig már eljutottam a vázlatból!) így hangzik:
Noát három héttel a tizenhatodik születésnapja előtt látogatta meg Magyarország.
Más, úgy is mint szolgálati közlemény: az ikrek mindkét fele fiú. Az már egy fél rockzenekar.
Nem a Phoenix, de azért Mars, a zene meg ultimate.
