-->
Ugrás a tartalomhoz
jún. 15. 2022.
Címkék: novella iras

új történet a láthatáron

Vegyük fel történetünk fonalát a tavalyi nyár végén, annál a képnél, amikor Szerzőnk örül a legújabb regénye megjelenésének.

A Szerző ekkor még lelkes, hiszen visszatérhet a jó régen otthagyott háromnegyed regényéhez - ötletei még homályosak, de azt már tudja, hogy a terjedelem jelentős lefaragása mellett sci-fiből fantasyvá fogja átformálni a történetet, és ez biztosan jó buli lesz.

Snitt.

Ezúttal decemberben vagyunk, a háttérben karácsonyfa. A Szerző némi feszültséggel a hangjában megállapítja, hogy ugyan a sci-fi->fantasy metamorfózis megvan, de hiába hitte azt, hogy év végére akár kész is lehet a regény új verziója, valójában még csak most kezd belefogni. Közhelyeket puffogtat tatárokról, akik nem hajtanak.

Újabb vágás után kora tavaszhoz érkezünk. Szerzőnk félreteszi a megmosolyogtatóan keveset fejlődött regényszövegét és novellaírásba fog. Feltartott ujjal prédikál, hogy lám, az idei novellapályázatra időben dolgozni kezd, nem fogja a határidő előtti utolsó napokra hagyni, ezúttal lesz ideje csiszolgatni, pihentetni a szöveget. Magabiztos vidámsággal jegyzi meg hozzá, hogy novellaötlete sci-finek született, de ő most fantasyra fogja átformálni, és az biztosan jó buli lesz.

Június közepe. Szerzőnk a leadási határidő előtt fél órával küldi el a novellát a pályázatra, miután egy sprintelő könnyed eleganciájával az utolsó nap fejezte be azt a szöveget, amely hónapok óta egyetlen verziójában sem volt képes túljutni a háromnegyedes készültségi szinten.

Szerzőnk nyilvánvalóan boldog, mert nagyon régen nem sikerült ilyen önfeledten, mély belefeledkezéssel, folyamatos sikerélménnyel írnia, mint ezen az utolsó napon, de nézzük csak! Közelítsünk csak rá az arcára!

Ott, a szeme alatt jól láthatóan remeg valami izom.

nov. 30. 2021.
Címkék: novella SF az ev novellai

hullámsodrok

Az év magyar science-fiction és fantasy novellái 2021., Gabo SFF

az_ev_magyar_sci-fi_es_fantasy_novellai2021_web.jpg

Kevesen gondolnák, de a tengerhullámok kifehérítése valós tudományos ötlet arra, hogyan növelhetnénk meg az óceánok, és velük a teljes Föld fényvisszaverő képességét az üvegházhatás csökkentése érdekében.

A Hullámsodrok egy férfi története, aki kudarcai elől menekülve hajózik az óceánon, de továbbra sem találja lelki békéjét.

Ez megint egy klímafikciós, avagy cli-fi novella, amelynek vázlatos ötlete jóval korábban megszületett a fejemben, ám akkor még sok-sok léghajóval és felhőgyártással képzeltem el (mert hát utóbbi az egyik legismertebb geomérnöki ötlet, amely ráadásul rendkívül megosztó is - egy sf-rajongó agyát biztosan megdolgoztatja az eljárás, amelyet évszázadokig, évezredekig kellene folytatni, miközben lehet, hogy a civilizációnk néhány évtizedet sem él már meg).

Aztán nem is tudom, miért, de egyszer csak már a hullámfehérítésről olvasgattam cikkeket, és ez sokkal erősebben mozgatta meg a fantáziámat - szereplőim a léghajók helyett hirtelen óceánjárók fedélzetein találták magukat. És sokkal jobban boldogultak ott.

Azt azért hozzá kell tenni, hogy mivel a hullámfehérítés nem annyira ismert geomérnöki ötlet, ezzel a novellával még némi ismeretterjesztési szándék is vezérelt. 

Miután Lara örökre elment, rá két hétre aláírtam az ötéves szerződést a Sigilre. Semmi más dolgom nem volt, mint cikk-cakkos hajóutamon széles farhullámokat húzni az óceánba. Tízezernyi albedófokozó hajó tette ugyanezt, meg persze a normál kereskedelmi járatok.

Én igazából csak menekülni akartam, talán vezekelni is, tisztába jönni magammal, kitalálni, hogyan tovább, de az eltelt négy és fél évben keserűen megbántam a döntésemet. Senkim nem maradt a szárazföldön, de itt is magányos voltam: egyedül egy viharvert hajón, amely csak hajózik, hajózik, sohasem pihen meg egyetlen kikötőben sem.

Mintha kívül kerültem volna az időn, az élet megállt volna – én álltam volna meg, miközben a világ haladt tovább, ott, messze az óceán egyhangú horizontja mögött. Minden nap ugyanazzal az egyhangúsággal telt, én pedig hamarosan csapongani kezdtem a túlpörgött aktivitás és valami ólomnehéz fásultság között. Voltak időszakok, amikor kétnaponta végigsúroltam a fedélzetet, előrehoztam minden időszaki ellenőrzést és karbantartást, csak hogy történjen valami – máskor pedig napokig fel sem öltöztem, csak meztelenül üldögéltem valamelyik lépcső acélfokán a szakállamat babrálva, és bámultam a vizet. Azokat az estéket, amelyeket a sárga nap színeibe burkoltak a távoli felhőkön átszűrt fények.

Egyetlenegyszer kereszteztem egy másik hajó nyomvonalát. Bő tíznapos lehetett; masszív fehérsége addigra megfakult, rongyos pókhálónak tűnt a sötét hullámok hátán. Mire mögém kerülve elnyelte volna a horizont, teljesen feloszlott: mintha sohasem létezett volna.

A novelláskötetet - benne egy sereg fantasztikus szerző fantasztikus írásával - megvásárolható itt.

(Vegyetek könyveket közvetlenül a kiadóktól; ez a jelenlegi járványválságban segíti a túlélésüket!)

okt. 06. 2021.
Címkék: olvas mindig egyre tobb

újabb beleolvasó

Chloé biztos benne, hogy az apja halálos balesete nem lehetett véletlen - valakik megölték őt, ezért e furcsa lány az egész életét a gyilkosok megtalálására tette fel. Mindenhol eljátssza a megfelelő szerepeket, amelyek közelebb viszik őt hozzájuk, és most már egészen a nyomukban jár...

Mindig egyre több - beleolvasó by Zoltan Laszlo

Ha kíváncsi vagy a teljes történetre, vásárold meg a regényt 15%-os kedvezménnyel a Gabo kiadó webshopjában!

süti beállítások módosítása