Ha nem is olyan szépen, mint szerettem volna, de azért haladt mostanában az n2/Ciklikus írása. Felbukkant például Vizo elnök, hogy rövid és dicstelen jelenetben szerepeljen egy csatorna mélyén.
Amikor viszont előre tekintek, jó néhány dolgot látok, ami kicsit háttérbe tolja a…
Na jó, a tetőn talán még nem, de a falak már állnak, és legalább egy gerenda a helyén van. Kábé az n2/ Ciklikus második egységének tervezett közepénél vagyok. Az első ciklus durván 100 ezer karakteres lett, úgyhogy a mostani 46 ezrérel azt is mondhatnám, félig már ez is…
Ha külföldre utazom, az új környezet, a hely atmoszférája általában inspirál az írásra. Többnyire novellák ötletei születnek így, amelyekből legott írásmű is lesz, ha elég hosszú időt töltök ott, és a hely felfedezése mellett van időm az írással is foglalkozni.
A…
Regényírás közben szinte menetrendszerűen bukkan fel a Nagy Kérdés: tulajdonképpen miről is szól ez az egész? Ez afféle fiók-elbizonytalanodás, ami akkor jelentkezik, amikor túlságosan elmerülök a részletekben és egy-egy pillanatra úgy érzem, elvesztem a fókuszt, a Nagy Egész…
Visszatértem szögligeti elvonultságomból, amely egyrészt gyönyörű környék, ahogy Észak-Magyarország úgy általában, másrészt végre volt időm a Ciklikusra hangolódni.
Fájó szívvel, de eltávolítottam az egyik főhős, a nagykereskedő Befar exnejét, aki egy jó poénon…
Itt az ideje lerántani a leplet a Nagate folytatásának munkacíméről. Ez pedig Ciklikus. Egyrészt tetszik, mert rövid, másrészt mert nem annyira szokványos a maga melléknévi mivoltában (és itt adózzunk egy percre az ötletadó Greg Egannak, illetve Axiomatikus című művének). De…
Bizonyára észrevette a Nyájas Olvasó, hogy újabban mélyen hallgatok a Nagate folytatásáról.
Kicsit kiestem a történetből, és az sem mentség, hogy az utóbbi fél évben éppen négyszer annyi novellát hoztam össze, mint megszokott. Biztos a tavasz teszi, meg a kertes ház, ahova…
Milyen szerintem a jó folytatás?
Ahol a világ változik, hogy egyszerre legyen új és mégis ismerős. Ahol a szerző nem ragaszkodik az első rész bevált fordulatainak megismétléséhez. Ahol nem feltétlenül a korábban megismert főszereplőkkel kell találkoznom, elvégre egy…
Regényírásba fogni nagy felelősség. Talán ezért is húzódik mindig olyan sokáig, mire igazán bele tudok lendülni. Elvégre ekkor van ott a lehetőség, hogy szabadjára engedjem a fantáziám, hogy eredeti és újszerű háttérelemeket találjak ki, amelyekből majd kibomlanak a regény…
