A Nagate 2 írásakor új szerkezeti formát választottam. Az eddigi regényeimnél használt több párhuzamos szálon futó és a végén találkozó történetet újabb elemmel egészítettem ki: ugyanannak a napnak a több szálon futó történetét háromszor követhetjük nyomon. Az események attól függően változnak, hogy a szereplők sorsa hogyan keresztezi egymást.
A dolog szórakoztató kihívás, de nem mentes a veszélyektől. Íme rá a példa:
"Ez a szerkezet egyben sajnos hátránya is a regénynek. Nem tudjuk előre, hogy két naplóval lesz dolgunk - amikor leül az ember olvasni, azt hiszi, végig csak egyről lesz szó. Ez az első napló pedig lebilincselő, a történet nagyon eredeti, csak kapkodja az ember a fejét, hogy mik történnek. Aztán kábé a regény felénél a történet pont úgy alakul, mintha készülne véget érni, az olvasó meg törölgeti a homlokát, hogy "uramatyám, egy másik regény itt fejeződne be, ennek meg még csak a felénél járok, hát mik lehetnek még itt hátra!!!!!" Aztán lapoz egyet, és kiderül, hogy most ugyanez jön, más szempontból elmesélve.
Ez hihetetlen nagy csalódás volt számomra, annak ellenére, hogy a második rész is jól van megírva és hangulatos, de túl sok új infó nem derül ki belőle, és szinte olyan, mint megnézni a filmet a könyv után."
(Scorba recenziója Christopher Priest regényéről, a Tökéletes trükkről az endlessen)
A harmadik ciklust írva úgy hiszem, hogy ezt a veszélyt elkerültem, kellően új infókat kap az olvasó az újabb ciklusokban, és persze az események is más-más fordulatot vesznek minden alkalommal - de azért jó lesz odafigyelnem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.