Nem egészen úgy alakultak a dolgaim írásfronton, ahogy tavaly elterveztem, mégis egész termékeny év áll mögöttem.

Például tavasszal újra novellát írtam. Régóta hanyagoltam a rövid műfajt, pedig sokáig közelebb állt a szívemhez, mint a regények: egy novella tömörsége erősebbé teszi az üzenetet, rákényszerít a szavak szintjéig lehatolóan pontos fogalmazásra, sokkal inkább egyben tud lenni a líra, a ritmus és a hangulat, mint egy regényben. A politikai felhangoktól egyáltalán nem mentes Világvégék a Gabo Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018 című antológiában jelent meg egy csomó remek történet között.

Úgy fellelkesültem, hogy megírtam egy másik novellát is - egyelőre A madaras munkacímen fut -, amelyet már csak le kell tisztázni, és a jövő évi hasonló kötetbe szánok. Ez egy tiszta scifi lesz továbbfejlesztett emberekről és bukott megalkotóikról. A Molyon egyébként is többen panaszolták, hogy az idei kiadványban túltengett a fantasy; ha bekerül az írásom, akkor jelentem, javítani fogom az arányt! 

Az ősszel majdnem lemaradtam a Móra Kiadó és a József Attila Kör pályázatáról, amelyben alternatív történelmi novellákat vártak 1848-ról. Lettek volna ötleteim, de a határidőig akkor hátra levő két nap nekem kevés, hogy a nulláról elinduljak. Végül a Forradalmi gépezet című, eredetileg képregény-forgatókönyvnek íródott, majd öt éve a Galaktikában novella formájában megjelent steampunk történettel pályáztam - ehhez képest felkerült a hatos shortlistre. Jövőre jelenik meg az antológia, és aki szerette a korábbi Jelen! és 2050 köteteket, az bizonyára most sem fog csalódni.

Regény... Úgy terveztem, hogy befejezem a Porba hullott istenek című regényemet, amelyből év elején már 400 ezer leütés meg is volt, ami nagyjából 3/4-es készültséget jelent. Aztán valahogy egyre több dolog zavart vele kapcsolatban; rájöttem, hogy sokkal messzebb a vége, mint reméltem. Ahhoz viszont túlságosan mélyen voltam benne, hogy annyit hátra tudjak lépni, amennyi a szerkezeti átdolgozáshoz, szükséges rövidítésekhez kell, úgyhogy fél éves reménytelen küzdelem után félretettem. Nincs veszve semmi; visszatérek még rá, ledarálom és valami sokkal áramvonalasabb dolgot építek belőle.

Belekezdtem viszont másba, ami az Emelkedés című történetből növi ki magát regénnyé. (Jut eszembe, az Emelkedés és más történetek négy ingyenes olvasnivalóval még mindig letölthető, és később majd még írok róla, mennyire sokan éltetek is vele egy év alatt.) A regény arról szól, mi történik a Clemenceau hadihajó felemelkedése után, a világ pedig kiegészül némi ökológiai katasztrófával, szolgaként használt feltöltött tudatokkal, az emberi újrakezdés vágyával és önmaga korlátaival... Piszok jó lesz. Nagyjából a fele kész, szóval az az állítás még mindig áll, hogy jövőre megjelenhet egy új regényem.:)

(Az illusztrációk Andrei Riabovitchev munkái.)