Végre a nagyközönség is megismerheti az új regény borítóját - amióta megkaptam, azóta alig bírtam magammal, hogy meg ne mutassam nektek!

Milyennek kell lennie egy jó könyvborítónak? Egyrészt legyen olyan, mint egy jó ruha a viselőjén: fejezze ki a személyiségét, legyen stílusos, emlékezetes és egy kicsit titokzatos. Én ahhoz soha nem ragaszkodom, hogy a borító a sztoriból ábrázoljon valamit és főleg nem problémázom, hogy ha nem pontosan úgy ábrázol valamit a regényből, ahogy azt a szerző leírta - sokkal fontosabb, hogy a történet szellemiségét, üzenetét hordozza. Így aztán nagyon jól megvagyok a minimalista borítókkal is (sőt), noha sejtem, hogy az sf&f-olvasók jelentős hányada visszapattan róluk.

Ez a történet és a borító viszonya. És e mellett a borító a könyv, mint árucikk legközvetlenebb reklámhordozója is. Amikor az olvasó ott áll a könyvesbolt polca előtt, az a könyv kelti fel a figyelmét, amelyik valamilyen módon kiugrik a többi közül. Ehhez nem árt, ha a borítón több lépés távolságból is felismerhető, amit ábrázol, már ekkor elmond egy történetet, amely közelebb csalja a vásárlót. A tipó csak ezután jön.

Eddig mindig szerencsés voltam a könyvborítóimmal (még azt sem tartom vállalhatatlannak, amelyet nekem kellett elkészítenem - graphic design is my passion), de munkál bennem egy félsz, hogy ez a sor előbb-utóbb megszakad. Így aztán amikor ez a borítóterv megérkezett, tényleg szívdobogva, csukott szemmel nyitottam meg a fájlt... És ettől a pillanattól kezdve más borítóval nem is tudnám elképzelni ezt a történetet.

A Mindig egyre több most 30%-os kedvezménnyel előrendelhető a Gabo webshopjából

A borító Szabó Vince munkája. A regény elkészülésének részleteiről a Mindig egyre több címke alatt olvashatsz - például hogy milyen is az Utu naprendszere, amely a borítón megjelenik, de beleolvasókat is találhatsz.

Fülszöveg:

MEDDIG CIPELED A MÚLTAT, MIUTÁN EGY ÚJ VILÁGBA LÉPTÉL?

Az emberiség túlélői elhagyták a haldokló Földet, hogy az Utu csodálatos bolygórendszerében építsenek új jövőt. Végre mind összefogtak a közös célért – még a saját halottaikkal is. Az egyezség szerint az eltárolt tudatok az új világok között is addig szolgálják tovább leszármazottaikat, amíg közösen meg nem teremtik egy határtalan lehetőségekkel bíró bolygóközi civilizáció alapjait. 

Amikor azonban a leszerelésre ítélt Clemenceau rombolóról eltűnik egy milliónyi tudat szellemi erejét egyesítő hajóelme, olyan rejtélyek kerülnek elő, amelyek felboríthatják a kolóniák közti törékeny status quót. A hivatalos nyomozással párhuzamosan pedig személyesebb, erőszakosabb érdekek is színre lépnek, és aki először megtalálja az elmét, hogy felfejtse titkait, az mindent vihet. 

A Zsoldos Péter- és Európai Sci-fi díjas László Zoltán új regényében ismét különleges és lényeglátó víziót ábrázol az emberiségről, amely mindig egyre messzebb, mindig egyre többre vágyik.