A múltkori - te jó ég, áprilisban volt - posztomban említett hajóbontós novella elkészült a héten, bár magam sem értem, hogy történt. Előtte hónapokig csak elő-elővettem, üldögéltem fölötte, szövegszinten kicsit javítgattam, majd undorodva visszalöktem a képzeletbeli fiókba, hogy ebből sosem lesz semmi. Aztán három napja valami apróságot javítottam benne (próbáltam könnyedebbre venni az egészet, hogy ne legyen olyan komolykodó), és ettől egyszerre megrázta magát, majd lábra állt.

És érdekelni kezdett. És éjt nappallá téve dolgoztam rajta, és közben újra írónak éreztem magam. (Az olyan, mint amikor írás közben száguldanak a gondolatai az  embernek, amikor pedig éppen nem ír, akkor egész nap mondatokat fogalmaz és csiszolgat fejben.)

A francba, mennyire hiányzott ez!

Pedig már kezdtem úgy érezni, hogy tulajdonképpen nem kell ezt erőltetni; kiderült, hogy írás nélkül is teljes és boldog az életem - hát hiányzik nekem, hogy azon frusztráljam magam, miért nem írok már valamit? Egy csomó okát találtam annak, miért távolodtam el az utóbbi években az írástól (de magától az sf-tól is, nyilván van összefüggés): mert amikor még nem volt időm rá, könnyebb volt, ha hátat fordítok neki; mert úgy éreztem, már nem tudom megugrani a saját léceimet, mert nem jöttek elég jó ötletek... De a legegyszerűbben úgy lehetett összefoglalni, hogy egyszerűen már nem találok benne örömet.

Erre most ez történik.

(Különben meg 90 ezer karakter lett az írás. Most még pihentetem, aztán előveszem, aztán elküldöm kedves és megbízható ismerőseimnek, akik nem szégyellnek véleményt mondani róla, aztán átírom a béna részeket, majd végül postázom a Galaktikának. Szerintem jövőre el is lehet olvasni folytatásokban.)

Időközben három korábbi novellám is elérhetővé vált e-formában, amelyek némelyike ma már nem könnyen beszerezhető eredeti kiadásban:

Játékvalóság | Analógia | Szirénének

Máskülönben meg csigalassúsággal dolgozom egy új történeten, nagyjából 30 ezer karakter van kész; kábé a felénél járhatok. Az eddigi leghosszabb novellám lesz. Az ötlet rég megvan, az elmúlt 5-6 évben néha elővettem, aztán elraktam más írnivalók miatt, de mostanra talán eléggé összeállt, hogy be is fejezzem. Két szálon fut a történet, szó lesz benne egy hadihajót irányító MI fondorlatos elrablásáról, és mély nyomorban élő illegális hajóbontókról.

Előtte elkészült egy rövidke flash fiction írás és egy sf-vers, de még nem tudom, hova szánom ezeket. A fenti hosszabb novella mindenesetre a Galaktikáé lesz.

Össze kellene rakni egy novelláskötetet is, szintén e-kiadásra. Úgy tervezem, régi írások és újak is bekerülnének.

Aztán jöhet a regény, ami valójában két különböző regénnyé is válhatna: az egyik verziója egy még titkos projekthez kapcsolódna, a másik pedig a két éve elkezdett majd eldobált szálak felvételét jelentené.

Legelső sorban pedig végre úgy kellene rendezni az életemet, hogy az írás ne a sokadik helyre kerüljön a prioritások között. De hát évek óta próbálkozom ezzel.

Csaknem az lett, hogy Grund irracionális rettegésben él az emberek tudatát befolyásolni képes földönkívüliek miatt. Bonyolult lenne itt kifejteni, miként is simult volna ez bele a férfi már megírt múltjába és jelenébe (ezt kitaláltam), de az ötlet igazából két olyan okból merült fel, ami mind a regényfelépítés technikai oldalát érinti.

Mivel a regény Grund szálával indul (és köztudottan lassan, mint minden LZ-regény), rögtön bedobott volna egy olyan érdekes rejtélyt, ami további olvasásra ösztönzi az olvasót (képzeljük itt el a WTF?-arckifejezéseket). Másfelől meg az ő motivációit is a titokzatos eredetű művészfilmekhez kötötte volna, ahogy a másik két főhősnél már megvalósult.

De ugyebár nem újraírom a regényt, csak javítom, úgyhogy vörös kis zöld emberkéktől még olvasói félrevezetés szintjén sem kell tartani.

Az Irodalmi Jelen beszélgetése Papp Attila Zsolt költővel versről és fantasztikumról.

(A dolog úgy kapcsolódik, hogy Nulla paraméter című művéből vett részletek kerültek a Nulla pont mottójába, sőt, a vers lényegében a regény címét is eldöntötte.)

A motivációk változásai formálják át leginkább a regényt. Főleg annak fényében igaz ez, hogy a cselekmény szinte változatlan, csak a mellékszálak szanálása ejtett ki néhány jelenetet.

Az eredetiben Kemal anyjának sorsa és a gyász feldolgozatlansága inkább csak a fiú múltjaként bukkan fel, a karakterét árnyalja a felbukkanásakor. Most a regény egészében meghatározza a cselekedeteit, hiszen az anyja miatt ered a filmek nyomába, és ezen keresztül szépen végig lehet vinni, ahogy az átélt kalandok nyomán felnő, leválik az emlékeiről, képes lesz elengedni Anyát.

Melinda korlátolt, de jószándékú prolilányból előrébb lép azzal, hogy amint ráébred, mi került a birtokába a filmekkel, határozott célja lesz, hogy a nép sorsát befolyásolni képes információkat megossza velük. Ezt bőven ki lehet bontani az anyjával való viszonyából.

Grund számára az első fejezetben éppen elegendő motiváció (vagyis inkább kényszer) Korda szívessége, amellyel kihozza a Határőrség fogdájából, így a lényegében a kényszert duplikáló kórházi kör kimarad. A későbbiekben ugyanúgy előre menekül a túlélés érdekében, ahogy korábban, viszont a fennmaradó gyógyszerproblémájával még sokat tudok kezdeni; meglátjuk, sikerül-e.

Összességében pedig maguk a filmek nem úgy és nem azért születtek, mint az első részben. A szekta most egy művészcsoport, az egész teista vonal a kukába kerül. A filmek birtoklásának tétje sokkal inkább politikai színt ölt, mint korábban.

(Egyúttal remélem, hogy már megint az érthetetlenségig homályos maradtam.)

Nem árt ezeket sem áttekinteni. Melinda környezetében lesz a legtöbb változás; eddig az anyja, akitől elhidegült, az Öreg, aki befogadta, az ezermester Kövesdi és Bakocs, a lánynak időnként munkát adó ellenzéki híradástechnikus határozták meg leginkább a környezetét, és befolyásolták a cselekményt. Érezni, hogy Kövesdi és Bakocs meglehetősen hasonló  karakterek, ráadásul utóbbi csupán azért került az eredeti változatba, hogy egy igazzy cp-manőver végrehajtódjon, illetve előkerüljön a "tipikus ellenzéki" figurája is, aki morog és elégedetlenkedik, de éppen csak annyira húzgálja az oroszlán bajszát, amennyire azt komoly következmények nélkül lehet (elnézést a nyolcvanas évek valódi ellenzékijeitől, de úgy láttam a kilencvenes években - és ma is -, hogy ők voltak az elenyésző kisebbség).

Bakocs és Kövesdi tehát összeolvadhat, ez egy-két lényegtelen mellékszálat is lemetsz a történetről. Változik a lány lakhelye is: a lakásfoglalók belakta Híd Hiper helyett egy csöndes kis pestújhelyi templom és plébánia lesz az otthona - itt próbál az Öreg és Bakocs/Kövesdi hitéletet csalni az üres falak közé.

Templomot restaurálni egy ilyen rendszerben valódi, tettekre lefordított ellenzékiség, és ez nem csak tartást ad Bakocs figurájának, de hátteréül szolgál annak a folyamatnak is, amelyben Melinda a részleges víziók (kb. kiterjesztett valóság) tucatfelhasználójából kritikus személyiséggé válik. (Ehhez persze a másik oldalon ott van az anyja sorsa, akire a legkevésbé sem szeretne hasonlítani, de az csak a kezdőlökés. Az úton az Öreg és Bakocs vezette végig.)

Nem arról van szó persze, hogy megfosztanám minden cp-elemétől a regényt, hiszen ez lényegi vonása az alternatív történelmi háttérnek (aki nem ismerné: e valóság Szovjetuniójában a kibernetika sosem tekintetett burzsoá áltudománynak). Nem mellesleg arról is szeretném, hogy szólna a szöveg, hogy az információs társadalom egészét illetően vajon nem nyugtalanítóan hasonló-e a mi helyzetünk a regény szereplőiéhez - vö. Marcuse és az egydimenziós ember.

Inkább a vadhajtásokat, az explicit jelen levő cp-paneleket fogom visszanyesni. Nem kell a sok klasszikus cp-setting, -panel vagy -sablon, amelyről akkori gyér(ebb) informáltságom miatt azt gondoltam, tyű, de ütős. Utólag látom, mennyire gyengítették a regény egyéb motívumait, hozzá viszont keveset tettek.

Ez elég sok elem kidobását jelenti, pl. Melinda nem botcsinálta hacker, sokkalta jókislányosabb lesz (ezen segít a gyógyszerfüggőségének eltávolítása is), és még sorolhatnám, de nem akarom sem lelőni a poénokat, sem tételes leltárt készíteni az ebben történő változtatásokról. Jelenleg úgy számolom, olyan 30 oldal mínuszt jelent majd.