Tegnap először sikerült eljutnom az SFportal Meetup rendezvénysorozat egy estjére. Mivel a helyet igencsak nehéz megtalálni (egy szinte jelzés nélküli kapunk csöngettünk, mint valami titkos társaság beavatottjai), volt egy kis konspiratív hangulata az összejövetelnek, pedig valóban sokak számára érdekes lehet ez a rendezvény, aki csak egy kicsit is érdeklődik az sf és csatolt vetületei iránt.
Mivel a minielőadások öt percnél nem hosszabbak, az ember könnyedén végigüli az őt kevésbé érdeklő témákat is, másban pedig egy még ily rövid előadás is gondolatébresztő lehet, kinyithat ablakokat olyan területekre is, amelyről nem feltétlenül voltak ismeretei, netán a létezéséről se tudott.
Teszem azt, lerombolhat olyan torzképeket, hogy a mai sf aránytévesztésben van, mert sok író már a regényfelütésben képes kiirtani a fél emberiséget - miközben ezt már az Újhullám¤ írói is megtették, ha olyanjuk volt. Szóval mindent egybevéve jó kis kezdeményezés ez, tessék látogatni.
¤ Különösen örültem a New Wave előadásnak, mert anno ez a mozgalom, Ballard vagy Ellison igen nagy hatással volt - és még ma is van témaválasztásban, költőiség beemelésében - az írói létemre.
"A pályázati feltételek alapján nekem az jött le, hogy itt Zs. P. világába kell történeteket helyezni, és bár ezt nyíltan nem mondják ki, de bizonyára előnyt élveznek majd elbíráláskor azok az írások, amelyek hangvétele közel áll az ő stílusához. Magyarán minimális találékonysággal epigonkodni kell. :-|"
- írta Chelloveck erről a pályázatról. Némileg osztom a véleményét. A kiírást meglátva kis tűnődés után arra gondoltam, ejha, ez ám a kihívás. Mert vagyok olyan tuskó, hogy rögtön olyan ötletek jutottak az eszembe, amivel felülírom, átértelmezem, visszájára fordítom (=megtaposom) az eredeti regény üzenetét vagy cselekményét. Csakhogy ez mennyiben fejezi ki Zsoldos szellemiségét? Ki kell-e fejezni egyáltalán? Hányan kapnának a szívükhöz, ha teszem azt kiderülne, hogy Gregor Man kissé kozmetikázott a visszaemlékezésein?
És mi van a stílussal, hangulattal? Összeegyeztethető a lászlói (höhö) karcosság a zsoldosi elbeszélői móddal, vagy ez is eltérés az örökségtől?
Simán lehet, hogy ezek nem is kérdések, mert miért ne lehetne így is - legfeljebb az ember nem a fődíjra aspirál, hanem magára a feladatra. A másik út úgyis túl langyos.
Szerintetek van azzal gond, ha a Zsoldos-zsűri elnöke nyilvánossá teszi a véleményét egy jelölt regényről messze a tényleges zsűrizés előtt? Egy ismerősömből ez nagy megrökönyödést váltott ki, szerintem meg semmi baj vele - ha ezek után a jelölt regények mindegyikéről leírja a gondolatait, hiszen úgy nem érheti a vád, hogy egy mű kiemelésével akaratlanul is orientálni szeretné a zsűri többi tagját.
Sf szakosztály site reklámunkat olvasták.
November 2-án este 7-től beszélgetésre hívtak a Ködlámpa Irodalmi Kávézóba. Itt már a hatodik évad kezdődik beszélgetések, felolvasó- és előadóestek terén - ebben az évadban, október első hetétől kezdve kilenc alkalmon át tartó sorozat keretein belül a magyar sf néhány íróját, fordítóját mutatják be a Nagyérdeműnek.
Szeptember 16-án, szerdán az Írószövetségben röpke beszélgetéssel, opcionális dedikálással bemutatják a legújabb Metagalaktikát. Vendégek a Galaktika istálló szokásos sf-írói.
Metagalaktika 11., 2009.
Eredetileg egy régi regényötlet volt, amelyet félretoltam, mert bár Hrabal óta imádom az első világháborút megelőző boldog békeidők hangulatát, erre építeni egy alternatív történelmet valahogy túlságosan nyilvánvaló. Mint amikor a németek nyerik a második világháborút - hányan játszottak már el ezzel a gondolattal?
Aztán jött a felkérés a Metagalaktikába, és mivel az akkor éppen formálódó novellám nem fért volna be a megkívánt terjedelembe, pillanatnyi ötletínségemben lefújtam a port erről a belle épogue című fájlról. Megtartottam a csattanót, az alvó ügynökök hálózatát, és fájó szívvel, de a divergencia idejét visszavettem vagy százötven évvel: ez a kongresszusi Európa kora, amely a novella világában egy súlyos járvány miatt túlélte a mozgalmas 19. és 20. századot.
Azt nem mondom, hogy jós vagyok, de a járvány képét nem az új influenza ihlette, annál az ötlet jóval régebbi. A WHO ugyanis évek óta óv attól, hogy egy a spanyol náthát idéző nagy világjárvány jöhet, és e mellett nem akartam szó nélkül elmenni.
És igen, az elbeszélés vége olyan rózsaszínűen idealista és pozitív, amilyet szerintem még sosem írtam.
Bizony.
Adott az új regény egyik szála, ahol egy sf-őrült szektától elmenekült lig-szakértő és egy egy nyomozó kerülnek romantikus kapcsolatba, majd viszonyukat mind jobban megterheli kettejük világnézeti különbsége.
Az eddigi verzió szerint a szakértő a férfi, a nyomozó pedig nőnemű, csak hogy kikerüljem a szokásos zsaruklisét. Ha felcserélem a nemeket, ilyen szempontból visszafelé lépnék, ez kétségtelen.
Ráadásul a szakértő komoly poszt-traumatikus sokktól szenved, így gyengébbik nemként létezve - az sf-ben szintén oly gyakori - gyámolításra szoruló, problémás nő archetípusa is felbukkanna. Plusz egy klisé.
De mégiscsak jól sülhetne el, ha az egyébként világnézetében eléggé autoriter nyomozó valóban pátyolgatni próbálná a nőt, miközben az a legkevésbé sem igényli az e fajta bánásmódot. Ez adna egy plusz feszültséget kettejük kapcsolatába.
Úgyhogy most nemváltáson gondolkodom. Addig se kell elkezdenem a regényt. (Hamarosan úgyis ünneplek: fél éve lesz, hogy nem kezdtem el írni.)
