Lett egy érdekes utóélete az Erato eredményhirdetésnek WhoIsNot blogjában. Véleményemet már ott elmondtam, ezért erre nem térnék ki, ugyanakkor a vita egészét és irányát tekintve olybá tűnik, mintha többeket holmi idealizmusok ragadtak volna el. Persze, a kiadó nyithatott volna külön pályát a "profiknak", akár azon belül egy újabbat a kiadó számára ismerős - vagy felismerhető - szerzőknek, mi több, házon kívüli zsűrit is felállíthatott volna.
Ez mind szép lenne, csakhogy alapvetően arról van szó szvsz, hogy aki fizet, az kéri a dalt. Végül is nem egyetlen győztest hirdettek, hanem egy kiadványba kerestek elbeszéléseket, melynek piaci kockázatát ők viselik.

Ímhol a jó hír: az Erato pályázatra beküldött írásom, a Mélyebb rétegek elfogadtatott, és előreláthatóan ősszel megjelenik. Roppant kíváncsi vagyok a kötetben megjelenő művekre.

Metagalaktika témában a tegnap esti sfportal sörözésen - magától a Főnöktől - tudtam meg, hogy a borítóból akár még ver9.5.15. is létezett, de a végső koncepció az lett, hogy a magyar szerzők a hátlapon szerepelnek. De azért benne van a Lyukak az égen, egy-két napon belül meg is lehet vásárolni, olvasni, remélem jól szórakozni.

Végezetül pedig örülök, hogy tegnap megismertem Sayedet és Chellovecket, akik eddig valamiért ódzkodtak eljönni a havi rendszerességű sörözésekre, pedig hm, igen oldott egy társaság ez.

v9.5.1

v9.5.2

Így múlik el a világ dicsősége, barátaim.

Kishírek a nagyvilágból. Azazhogy azok hiánya: nem tudja valaki, hogy mi lett a tegnapra meghirdetett Erato pályázat eredményhirdetésével?

Itt ülök a tűkön.

Más: szegény Antal József galaktikamagazin.hu-s közönségszavazásait folyton megfloodolja valaki. 38 szavazaton áll, miközben a második legtöbbet kapott csak 11-gyel büszkélkedhet. Egy elvakult rajongó? Egy még elvakultabb rosszakaró? Mindenképpen rossz szájízt hagy, pedig A harmadik fázis egy igen jó írás.

Még jóval a megjelenés előtt volt szerencsém elolvasni, biztattam is az írót, hogy jelentesse már meg (mert gyűlölöm az emberiséget, muhaha). Tetszett a történet a történetben megoldás, nagyon üt az utolsó mondat, a kitakart szövegrészek meg afféle a szövegen túlmutató módon segítenek realizálni a történetet. Apró dolgok zavartak csak, pl. amikor az emberiség várható kiirtását a feleségének bevalló tudós szmájlik tömegével tűzdeli meg az emiljét.

És a kitakart részek használata éppen elég lenne realizációnak. A szerző "gerillamarketingjét", miszerint ő tényleg feltalálta ezt a halálos vírust (és bár pofonegyszerű, csak ő, nem pedig a terroristák vagy nagyhatalmak pénzben és szellemiekben jól eleresztett kutatói apparátusa), majd a regénybeli íróhoz hasonlóan küszködött a lelkiismeretével, már túlzásnak éreztem: azért ennyire ne vegyük komolyan.

Kijött a hír: május végétől szerezhető be az újkori Metagalaktika első száma. A címlap tanulsága szerint immár egészen bizonyosnak tekinthető, hogy benne lesz a Lyukak az égen című írásom.

Ez már a második megjelent elbeszélésem az idén, és még csak az első félévben járunk, juhéj! Mondjuk tavaly is ugyanígy volt.

A borítón egy elképesztően profi és hangulatos magyar festmény látható, kár, hogy már szerepelt egy Galaktikában.

Visszatértem szögligeti elvonultságomból, amely egyrészt gyönyörű környék, ahogy Észak-Magyarország úgy általában, másrészt végre volt időm a Ciklikusra hangolódni.

Fájó szívvel, de eltávolítottam az egyik főhős, a nagykereskedő Befar exnejét, aki egy jó poénon kívül nem sokat tudott hozzátenni a történethez, lévén gazdaságilag és politikailag tájékozatlan, így háttérinfók megjelenítésére alkalmatlan lett volna, a cselekményben pedig nem hárult rá kulcsszerep. Helyette jön Horta, Befar legidősebb fia, akivel nem csupán egy összetett apja-fia konfliktust lehet ábrázolni személyes és üzleti ellentétekkel, de Kapu híveként a fiú képes arcot adni Vizo elnök gátlástalan politikájának is.

Mindezt persze nem csak kitalálni kell, de megnézni működés közben is, így újabb 20 ezer karakterrel bővült a kézirat. Ahhoz képest sok, hogy milyen rég haladtam a regénnyel, de valójában csupán néhány heti elmaradás pótlására elég.

Itt az ideje lerántani a leplet a Nagate folytatásának munkacíméről. Ez pedig Ciklikus. Egyrészt tetszik, mert rövid, másrészt mert nem annyira szokványos a maga melléknévi mivoltában (és itt adózzunk egy percre az ötletadó Greg Egannak, illetve Axiomatikus című művének). De legfőképpen, mert fedi a regény lényegét: ugyananak a napnak a történetét fogjuk látni háromszor, a szerint, hogy a szereplők hogyan keresztezik egymás útját, na meg persze hogyan kerülnek kapcsolatba egy újabb, a Városmélyről szóló rejtéllyel.

Mindez azért jó, mert ilyet még nem csináltam. Fel is adja a leckét rendesen, mert eddig megírtam az első ciklust egészen a saját kis fináléjáig, ám most válaszút előtt állok. Írjam meg a legvégéig ezt a ciklust, vagy kezdjem el sorjában másik kettőt, szintén a maguk végkifejletének küszöbéig, majd legvégül, minden szálat a kezemben tartva a három lezárást?

Mindkét módszer mellett vannak érvek. Választani viszont kell, mert részben ez a döntési helyzet okozta, hogy kissé leálltam a regény írásával. Ráadásul most egy hétig szabin leszek, úgyhogy ha valamikor, most kellene belecsapnom a lecsóba.

Bizonyára észrevette a Nyájas Olvasó, hogy újabban mélyen hallgatok a Nagate folytatásáról.
Kicsit kiestem a történetből, és az sem mentség, hogy az utóbbi fél évben éppen négyszer annyi novellát hoztam össze, mint megszokott. Biztos a tavasz teszi, meg a kertes ház, ahova tavaly nyáron költöztünk a párommal.
Hol fűnyíró dünnyög, ott hallgat a múzsa, bizony így van ez.

Akit esetleg érdekel: Duna tv, Kikötő, 21:05. A műsor a scifi köré épül, igyekszik körbejárni több vetületét is, képzőművészettől az irodalmon át a zenéig.

Üzenet az agynak: marha kényelmetlenek a székeik.