Egyik volt tanárom, Zsolt Péter szociológus jegyezte meg találóan a munkavégzés módjának múltbeli és várható átalakulása kapcsán, hogy mennyire nehéz megítélni, mit tekintünk munkának, hiszen egy író akár a kerti nyugágyban heverészve is lehet, hogy dolgozik, miközben akár az írással eltöltött idejét is szórakozásnak lehet tekinteni, már ami az agyi folyamatokat illeti.

Tegnap este, miközben kissé kimosott aggyal hazatértem a munkából, eszem ágában sem volt az írással foglalkozni. Olvasgattam a Természetbúvárt, benne a rájákról szóló cikket, és egyszerre rájöttem, hogy ez a biológiai háttér príma lesz Casak, a grogarista összeesküvő figurájához.

A legváratlanabb helyeken és pillanatokban képes beindulni az efféle munakvégzés.

Megszakítjuk adásunkat: tegnap aláírtam végre a szerződést a Keringésre a Galaktikával. Megjelenés 2007 második felében várható.

Kissé elhúzódott a dolog, hiszen a tárgyalások még valamikor szeptemberben kezdődtek és informálisan már október végén (?) rábólintottak a szerződéstervezetet érintő változtatási javaslataimra.

Egy új SF témájú oldal: Abyss-magazin. Hogy tudományos cikkeket találok az oldalon - birodalmi lézeratomionizátorok rajza és csillagbirodalmak kronológiája helyett -, az már önmagában kellemes élmény. Írásból még kevesebb van, de nyilván ez szép lassan gyarapszik majd. A design az nagyon vacak; próbálkoztam én is a gportallal, és ennél messze harmonikusabb szkineket is ki lehet keverni.

Viszont ugyanaz a kérdés merül fel bennem, mint amikor a solariáról kiugrott balfrasz megalapította a Terrát: biztos, hogy új felületekre van szükség a régiek mellett? Hiszen egy olyan funkciót se látnak el, amire ne lenne lehetőség más régebbi, ismertebb SF-portalokon.

Az SF fontosságát mi sem bizonyítja jobban, hogy már a politikai életben is fontos szerepet kap. Sajnos a definíciókkal még van némi gondjuk.

- Szíjjártó teljesen zöld a témában

- Gréczy legalább kapisgál valamit

A keringés megírásának két évéből csaknem másfelet áttoporogtam az első fejezetek körüli szerencsétlenkedésekkel. Nem állt össze, nem vált élővé; tudtam, hová tartanék, de nem láttam, hogyan. Az ilyen rövidebb-hosszabb frusztrációs periódusokból mára már jól tudom, hogyan lehet kivergődni: néha egészen apró dolgoknak kell beugrani, hogy újra színesnek lássam a világot. Elég egy hangulati elem, egy jópofa helyszín, egy érdekes epizód.

Most is ezzel szívattam magam, erre beugrott, hogy Befar ne az első részből megismert gourrok fajába tartozzon, hanem kapjon egy az olvasó számára még nem ismert rasszt. Meg hogy legyen felsővezetékes közlekedési rendszer a helyszínül választott városrészben.

És átírom jelen idejűre is a cselekményt. Ez ráerősít az első részben már felbukkant eleve elrendeltetéses - lásd: Shakur és Vizo viszonya - vonalra.

Csáp Géza. Habár egy pályázta kiírója eldöntheti, hogy ő speciel a szerelem/erotika szépségeire és értékeire kíváncsi, nem pedig azok ocsmányságára és értéktelenségére, azért tegyük hozzá: fajfenntartó ösztönökről van itt szó, vagy mi a szösz. Egyszerűen nem tudjuk az erotikát csúnyának látni - vagy már nem erotikáról beszélünk.

Rámondtam a fentit, úgyhogy postázva vagyon mindkét elbeszélés a Roham és a Delta Vision pályázatára. Az Eratós kifejezetten tetszik, bár vagy öregszem, vagy betegebb a saját ízlésemnél, de hát ez van. Szép új világ, meg minden.

Többen kérdezték már az írásaim láttán, hogy "te ilyen vagy?" Pedig nem. A novellák, illetve a szereplők ilyen depresszívek, összeomlók, frusztráltak. Én magam kifejezetten kiegyensúlyozott és életvidám alak vagyok.

Biztos kiírom magamból a rossz szellemeket.

Az egyelőre Keresők munkcím alatt futó regényötlet amszisi idegenjei jöttek, és jobbról próbálják előzni a sokat szenvedett Nagate lakóit. A hétvégén felbukkant SF-regénykoncepció egyre csak dolgozik a fejemben, már egy sereg ötlet villant fel, amellyel mókás parabolákat lehet felrajzolni a mi kis világunkra nézve.

Csakhogy most nem ennek van az ideje, morgom, és isten háta mögötti mappába mentegetem el az ötleteket. És én is jobbról előzök, mert az N2 megakadt történetszálát félredobva hirtelen a prológust jelentő Űrhajós történetét kezdtem el írni. Arra számítok, hogy az majd ismét fellelkesít, és könnyebb lesz visszatalálni Befar, a gourr nagykereskedő történetéhez.

Alternatív megoldás még - ha ez se jönne össze -, hogy elkezdem a regény harmadik szálát. 

De kifogok a kis rohadékon. 

A hétvégét a Bakonybéli Gannán töltöttem, gondolván, e kis ejtőzés segít valamit behozni a karácsonyi szünetben elfecsérelt időből. Végül is majdnem így lett; minden előzmény nélkül új koncepció született egy jövőbeli regényötletemre (melynek előzményét már megírtam a Szirénének c. elbeszélésemben, és egyelőre a Keresők munkacímet kapta), kicsit dolgozgattam az új novelláimon, sokat agyaltam az N2-n, de igazából egy sornál többet nem haladtam vele. Valahol vakvágányra gördültem, de még nem tudom, hol.

Az időzavar meg azért van, mert eddig meggyőződéssel emlékeztem, hogy a Roham pályázat határideje február 15., úgyhogy még ráérek. De nem, hétfőre véglegesre kell csiszolnom ezt is.