Lezajlott a Roham pályázat díjkiosztója (már hetekkel ezelőtt, de miért kellene annyira aktuálisnak lennem?). A három irodalmi helyezett közül a dobogó második fokára fellépő Szabó Sándort van szerencsém szegről-végről ismerni, mi több, íróként is tehetségesnek tartom,…
Nem mintha balfrász igényelné, de a nyílt levéllel egyetértek és támogatom. Úgy tűnik, végre a szervezők is reagáltak a pontozás problémájára, melyre a tavalyi végleges rangsor nyilvánosságra hozatala után sokan és sok helyen próbáltak gyógyírt találni. Valaki a…
Teljesen függetlenül attól, hogy egyik hobbim szerint ilyeneket rajzolgatok, és így nem jelentene nagy gondot egy Galaktikából tájékozódó Marsjáró robotot készítenem, felbukkant ez a Sully László, és a 204. Galaktika 75. oldalán visszafele él a nickemmel. Művészi alteregó…
Milyen szerintem a jó folytatás?
Ahol a világ változik, hogy egyszerre legyen új és mégis ismerős. Ahol a szerző nem ragaszkodik az első rész bevált fordulatainak megismétléséhez. Ahol nem feltétlenül a korábban megismert főszereplőkkel kell találkoznom, elvégre egy…
Adásom nem holmi űrkatasztrófa miatt némult el, pusztán csak betegszabin voltam egy olyan pontján a világnak - otthon -, ahol nincsen net.
Amellett, hogy az ember szarul van a gyomrában bandázó bacilusok miatt, az ilyen váratlanul jött helyhez kötöttség jó alkalomnak tűnik arra,…
Csaknem el is feledtem: a múltkori Sf-találkozón kiderült, hogy Wilson Spin című regényét - amely megjelenésének amúgy marhára örülök - Pörgés munkacím alatt fordítják-készítik elő a kiadásra.
Ó, de klassz.
Emlékeztetőül: az idén náluk megjelenő regényem tőlem…
Közben eszembe jutott, hogy van egy másik kategória is, amikor a zene valóban ihletője egy írásnak. Erre kevés példát tudnék felhozni, de egy biztosan akad: az Analógia c. írásom, és a Meshuggah-tól a Straws Pulled at Random.
A Meshuggah-val egy olyan barátom ismertetett meg, akinek kedvenc…
Vannak ilyen bloggerjátékok. Most éppen az, hogy 9 dal és a hozzájuk kapcsolódó személyes történetek. Ez azonban egy sf-író blogja, nem pedig az ugyanilyen nevű személyé - előbbi ugyan folyton igyekszik magát az első helyre tolni, ám valójában csak egy részét tölti ki…
A Galaktika túl csicsás*, sok benne a felesleges kisszínes - ugyanakkor minden alkalommal hozzáteszem, hogy eddig az összes számban találtam olyan írást, amire azt mondtam, ezért megérte a 870-et.
Az e havi számban David Brin Az adakozó pestise volt ez az írás.
Hard-SF-hez…
