Nagyvuk és SFinsider kollégák blogján immár két véleményt is olvastam az Új Galaxis 13-ban megjelent Minden nap olimpia c. írásomról. Egyként róják fel a logikai törést a szöveg végén. Ugyan a főhős nem az ünneplés rövidségén döbben meg, hanem hogy saját várakozásaival ellentétben mégiscsak igényelné a külső megerősítést*, de a kritikáknak lényegében igazuk van. Egész egyszerűen kihagytam azokat az utalásokat, amelyek jeleznék, hogy ez a futás - talán a hossza vagy magányossága miatt - más, mint a korábbi versenyszámok, ahol hősünk elindult, ezért ismeri csak meg magát most erről az oldaláról.

Legközelebb igyekszem figyelmesebb lenni.

* A szöveg nagyjából vonatkozó része:

"Ostoba vagy, zihálja maga elé Mal. Magunkért csináljuk. Nem az okzoshtokért, de még talán nem is az ellenfelek legyőzéséért, hanem csak és kizárólag a saját határaink megismeréséért és kitolásáért."

Elég rég kezdtem el átpofozni a Nulla pont fináléját, de végre elkészült! Ahhoz képest, hogy a kivágott szöveg mindössze 37 oldal volt, amelyet nem is teljesen kellett újraírni, mégiscsak két hónapos munka sikeredett belőle. Közben minimum háromszor omlott össze az egész elképzelés, mert valami fontos logikai elemet kihagytam, így kezdhettem elölről. Szóval jó kis szórakozást találtam magamnak...* De végre megvan, és ez jó.

A szereplők immár két csapatban nyomozzák ki a végső titkokat, és cselekményesebb is lett a dolog. Majd a megjelenés után az érdekesség kedvéért itt a blogon közzéteszem az originál verziót is, hátha valakinek az tetszik.

* Milyen mókás volna, ha a kiadó ragaszkodna az eredeti befejezéshez!

Mostantól hivatalosan is ez a Nulla pont státusza, hiszen aláírtam a szerződést. A kiadó a Galaktika/Metropolis Media lesz, megjelenési dátum még nincs.

Egyébként meg kellemes ünnepeket mindenkinek.

Nemrégiben olvastam - mit olvastam, habzsoltam! - Audrey Niffeneggertől Az időutazó feleségét, és annyira megfogott, hogy elhatároztam, megosztom élményemet Kedves Olvasóimmal.

A dolog aztán kissé elakadt, ám szerencsémre balfrász éppen most tett fel egy ajánlót a blogjára, és mivel szinte* szóról szóra ugyanezt gondolom, utólagos engedelmével idelinkelem.

A könyv jó, tessék elolvasni!

*A női írók-női regények témát leszámítva, amely engem nemigen foglalkoztató kérdés.

A S'hanklard elit alakulata óvatosan közelítette meg a fémmel borított, hatalmas Darklan bázist. A parancsnok ráhelyezett egy bombát a bejáratra, majd a különleges osztag az épület oldalához lapult. Néhány másodpercen belül a szerkezet hatalmas robbanást hallatott maga után kitépve ezzel az ajtót. A csapat beosont a robbantott bejáraton keresztül. Gyors léptekkel indultak befelé, nagyerőkkel keresve a központi vezérlőtermet.

És így tovább.

A neten olvasható a teljes mű, és ez rendben is van: a szerző örömmel írta, miért ne oszthatná meg örömét másokkal? Nyomtatásban is elérhető - ha a szerző vállalni tudta a Novum kondícióit, ezzel sincs probléma.

De ki fogja elolvasni?

A Filmdroidról kölcsönözve: magyar rövidfilm nácikkal és időhurkokkal.

A 225. Galaktikában olvasható e jellemzés rólam, mint szerzőről:

Két önálló kötete is megjelent már, a harmadik, a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat köteteként boltokba került  A Keringés 2007-ben elnyerte a (...) Zsoldos Péter díjat.

A szövegben több apró hibát rejtettünk el. Melyek ezek?

Forrás: szs

Az Irodalmi boncasztalon találtam a linket: a New Scientist hat írót - Atwood, Baxter, Gibson Le Guin, Robinson, Sagan, nem rossz csapat - kérdezett arról, halódik-e az sf.

Odo készített egy interjút az Új Galaxisban megjelenő novellám, a Minden nap olimpia kapcsán, kicsit afféle háttérfeltáró célzattal. Az antológiában ennek egy rövidített változata jelent meg, az interjúkészítő engedélyével azonban itt teljes terjedelmében publikálhatom.

(Elméletileg felkerül majd az ÚG honlapjára is, amint ez megtörténik, természetesen linkelem. FRISSÍTÉS: a solarián jelent meg.)

László Zoltán novellája sok évvel Coubertin után…

Amikor "megrendelésre" írsz, itt természetesen a pályázatok tematikus meghatározására gondolok, másképp működik az írói penna?

Természetesen másképp, hiszen a „saját” ötleteknél teljesen szabadon találhatom ki az üzenetet, majd ahhoz választhatok ki minden hátteret, így azt is, hogy milyen történetbe csomagoljam. Ha viszont előre megadott a téma, akkor ez megfordul: azon kezdek töprengeni, hogy mit tudok a témáról elmondani. Ez inspirálni is tud, hiszen például sporttal kapcsolatos novellát eddig nem terveztem írni és alighanem a közeljövőben sem került volna sor rá, ha nincs a felkérés.

Az ötlet az idei olimpia lezajlása előtt, közben vagy után született?

Azt hiszem, vége volt már az olimpiának, amikor jött a felkérés. Természetesen vastagon benne van a pekingi olimpia.

Gonosz kérdés következik: miért van olyan érzésem, hogy ez a novella működne okzosthok nélkül is?

Mert ők csak szimbolikus figurák. Azt a fajta, a sportba lényegében kívülről érkező elvárásrendszert jelenítik meg, mint a médiaképesség, a politikai szempontok, az extrém éremelvásárok. Ezen az olimpián minden eddiginél markánsabban voltak ezek jelen.

És az ezzel összefüggő kérdés: miért nem érezted szükségét a ciripelő hangon kívül bármilyen más információt közölni a földönkívüliekről?

Mert lényegtelen információk. Az olvasó képzelje őket olyannak, amilyennek szeretné. Mal számára csak az általuk támasztott igények a lényegesek. „Jót tettünk veletek, cserébe elvárásaink vannak.” Ez a fajta finoman erőszakos nyomás minden sportolót érint, ha a támogatásokról van szó, márpedig a kínai vagy brit szereplésen látszik, hogy a pénz jóformán a semmiből is képes olimpiai sikersportágakat teremteni. De vajon mindig egybecseng-e mindez a pályán küzdő sportoló saját sikerorientáltságával?

És még egy: miért nem tudunk meg semmit a győztes jutalmáról? Mert az ötperces ünneplés és talmi serleg mellett, helyett a jutalom maga az ételgép és az anyagátalakító?

Úgy valahogy. A sportoló számára a legnagyobb jutalom a győzelem, kérdés, hogy ez önmagában elég-e, ha ilyen körülmények társulnak mellé.

Esetleg úgy gondolod, hogy ilyen irányba tart a professzionális sport?

Mint fentebb kiderül, valami hasonló folyamatot látok, de egy sf-novella természetszerűleg fikció, nem mentes bizonyos jelenségek kiemelésétől, felnagyításától.

Elárulod az olvasóknak, ki rejtőzik a titokzatos hang mögött? Egyfajta rafinált raisonneur?

Ezt ismét csak az olvasóra bízom.

Miért volt rá szükség, hiszen a gondolat- és kérdéssort Mal is elmondhatta volna belső monológként?

Meglehet, hogy belső monológ ez, ha jobban megfigyeled a környező szöveget. :)

Miért ilyen száraz Mal karaktere, hiszen a verseny hat napja alatt egyetlenegyszer sem merül fel benne semmilyen belső, intim gondolat, emlék... Talán csak a zuluk futása, ha az nem a narrátor eszmefuttatása... Vagy ezzel akarod érzékeltetni, mennyire kilúgozza a kimerítő fizikai teljesítmény, amely abban a jövőben a munka helyére lépett?

Egyrészt igen, másrészt mindez szintén nem lényeges körülmény. A futás többhetes esemény, ebből én kiemeltem bizonyos szilánkokat. Más pillanatokban bizonyára gondol az elfogyasztott reggelire, a kedvenc zenéjére, az édesanyjára (és a vetélytársak édesanyjára) stb. :)

És a végére egy kis kíváncsiskodás - milyen sportot űztél fiatalabb korodban, esetleg még most is?

Egy ideig futottam, de csak hobbiszinten. Később sajnáltam a szabadidőmet ilyesmire fordítani… Mostanában napi 15 kilométert tekerek munkába és -ból, ezzel összekötöm a kellemest a hasznossal.

Lezárva a jövő és jelen sportját egy utolsó általánosabb kérdés: mennyire komolyan gondoltad azt a fenyegetést, hogy csak jövőre kezdesz bele a következő regényedbe? Ha ezt sikerülne is betartanod, azért novellákkal ugye ellátod az olvasóidat?

Ez a heteken belül megszülető ikrek miatt szinte biztos. A megíráshoz pedig kell nagyjából két év. Úgyhogy egyelőre a novellákra fogok koncentrálni, aztán meglátom, mikor tudok nekiállni a következő regénynek.

Az interjú 2008. szeptember elején készült.