Ideje megvonni az év mérlegét.
Látszólag az eddigi legtermékenyebb évem áll mögöttem: négy elbeszélésem jelent meg, plusz egy regény, de ez csak a fecsegő felszín. A novellák közül kettő régi munka, a friss páros közül is elégedetlen vagyok az egyikkel. A regény is kész volt egy ideje, miközben az új könyv megírásába jóformán még bele sem fogtam.
A tervek jövőre, avagy újévi fogadalmak helyett: nem vállalok szűk határidős munkákat, és ha belegebedek is, haladni fogok a regénnyel.
Más: az első - igazán hízelgő - vélemény a Nulla pontról. Katt a Sajtó szekcióra (az eddigiekhez hasonlóan itt fognak gyűlni a visszajelzések, amelyek közt egy ismert kollégával ellentétben nem fogok mazsolázgatni).
A legbizarrabb scifis karácsonyi képpel, amit találtam. (Hiszen a kiborg Mikulás és pucér kislány azok, amelyek a legteljesebben megjelenítik a karácsony szellemiségét.)
Kemény egy oldal szöveg megírása után tavasszal kénytelen voltam belátni, hogy szabadidőm jelen állása szerint nem tudok regénybe fogni. Ötletelni, novellákat írni még csak-csak, de a regény túl nagy falat. Szomorú voltam, mert minden nehéz pillanata ellenére is szeretek regényírás közben létezni, együtt élni a szereplőkkel, szagolni a világ atmoszféráját akkor is, ha éppen a legszokványosabb hétköznap vesz körül, és mondjuk kapaszkodom a buszon. Jó dolog fél lábbal egy másik világban állni, ami csak az enyém.
Talán mert közeleg az év vége, ez a hiányzérzet csak tovább erősödött. Azon kaptam magam, hogy egyre többször nyitom meg a kis jegyzetfájlomat és úgy lesek bele, mint kisfiú játékbolt ajtaján. Megpróbáljam még egyszer, és legföljebb befürdök majd vele, mint tavasszal? Előbb szervezzem át az életem, hogy ismét legyen nap mint nap, hónapról hónapra kiszámítható írásidőm?
Aztán amikor egy blogbejegyzést írtam - hamarosan az is fölkerül - az idei év írói mérlegéről, rájöttem, hogy a megoldás az orrom előtt van. Novellákban kell megírni a regényt. Egyenként észszerű időn belül el tudnak készülni, és ha köztük hosszabb ideig nélkülöznöm is kell az írást, akkor se hullok ki egészen a dologból.
Most már van nyolc novellaötletem, némelyik tényleg csak ötlet szintjén, mások részletesebben is kidolgozva. És az elsőt meg is írtam*, van 50 ezer karakterem az ötödik regényből! Két évnyi szünet után...
* Szerzőnk itt csalásra vetemedik, ugyanis csupán a regény előzményének is számító, Szirénének című írását dolgozta át. Nézzük el neki, hiszen annyira örül!
Túl azon is, hogy szerepel benne egy írásom, ajánlom mindenki figyelmébe a Csillagszálló Kulturális Utcalap legújabb, sf-fel foglalkozó tematikus számát.
Először is a borító: érdemes minden amatőr és kevésbé amatőr sf folyóirat szerkesztőjének ránézni (és a Csillagszálló többi borítójára is). Egyszerű, sallangmentes, ugyanakkor maga is egy kis történet. Nem utolsósorban Verne és a múlt századelő fantasztikumának megidézése biztosan többet (pozitívabbat) mond a nem sf-rajongó olvasóknak is, mint mondjuk egy ezredik robot / harcos nő / harcos női robot / stb. borító.
Bent illusztrációként grafikák, novellák, sf-esszék, ajánlók, egy remek interjú Németh Attilával (a tartalomról bővebben mondjuk itt), szóval komoly szándék volt itt betekintést nyerni a mai magyar fantasztikumba.
És az egész csak 200 Ft. Ami jó célra megy.
Csillagszálló 2009/11
Hosszú története van ennek az írásnak. A novella első változata Textreme címmel 1998-ban született és első nyilvános megmérettetésem keretében az azévi Preyer Hugó pályázat harmadik díját szerezte meg.
Csaknem tíz évvel később, 2006-ban a Roham magazin pályázatot írt ki, ahol az aktuális hazai realitásokra reflektáló írásokat vártak. A közbeszédet akkoriban még javában meghatározta az őszödi beszéd, a rá következő őszi utcai események, az eszkalálódó politikai szembenállás, ezért amikor nekiálltam átpofozni az addig még nem publikált Textreme-et, magam is errefelé tapogatóztam. Az irracionalitás mondhatni alapvető attribútuma médiavezérelt politikai életünknek és ennek érzékeltetésére a novella eltávolodott sf-gyökereitől.
Úgy gondolom, politikáról lehet és olykor kell írnunk, de egyfajta távolságtartással. Ha egy adott politikai eszme mellett szólunk, a helyszínt és szereplőket érdemes eltávolítanunk, ha konkrét politikai események és trendekről írnánk, akkor pedig az eszme melletti állásfoglalást érdemes szőrmentén kezelni. Elvégre ha az ember balos meggyőződésű, akkor a túlhevült jobbos olvasók sorolják a másik oldal szócsövei közé, ha pedig nemzeti érzelmű, a balosok titulálják komplett idiótának. Persze még ezt is fel lehet vállalni íróként, csak döntés kérdése, de el kell fogadni, hogy a publikáló orgánum nem biztos, hogy ugyanígy tesz majd.
Mindez akkor kapott aktuálitást, amikor 2007 júniusában a Solarián nagy pengeváltásokat provokált Necroman Mk2 egy novellája, amely szintén a közállapotokra reagált. Volt, aki egyértelmű poltikai állásfoglalást olvasott ki a szövegből, akadt, aki nem, de talán a vita önmaga jelezte, hogy bizony ott volt az állásfoglalás.
Mivel az átdolgozott elbeszélés a pályázaton eredményt nem ért el, úgy gondoltam, teszek egy próbát és elküldtem Delennek, hátha felteszi a Solariára. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy lehet szólni jelenségekekről napi politikai állásfoglalás nélkül is. A Politikai olvasmányok címet kapott írás ezt szerette volna bizonyítani, hosszú ideig olvasható volt a Solarián.
A történet következő állomása 2009 ősze, amikor a Csillagszálló kulturális utcalaptól kaptam megtisztelő felkérést egy sf-ről szóló számhoz. A tárgyalt novella megtetszett a szerkesztőnek, így kis finomhangolást követően Rossz hírek jönnek fedőnév alatt novemberben nyomtatásban is megjelent.
Persze csak a magam nevében beszélhetek. Olvasóként nem voltam soha nagy barátja: egy novella a maga tömörségével ütősebb, a regény meg sokkal átfogóbb tud lenni, így számomra ez a műfaj többnyire valami köztes hibridnek tűnt - bár persze olvastam elég sok kisregényt, mert nem volt ez mindig elhanyagolt műfaj.
Íróként más a helyzet, mert ilyet még sosem csináltam, és ezért távlati terveimben szerepel, hogy majd egyszer írok egy kisregényt is. A Csend, vagy éppen a félbehagyott hajóbontós novellám kapcsán megkísértett, hogy ezekből lehetne kisregény is. Csak hát a publikálási helyzet nem éppen a legkedvezőbb ehhez; nem úgy van, mint novellával, hogy elküldöm mondjuk a Galaktikának és az 1-3 hónap múlva biztosan megjelenik, hanem ha egyáltalán befogadják folytatásos közlésre, akkor is könnyen tolódhat akár egy évet is a megjelenés. (Az én bajom, hogy ezt nincs kedvem kivárni, igaz.)
Nem tudom, más írók hogy vannak ezzel a kérdéssel*, mindenesetre én úgy gondolnám, inkább a publikálási helyzet veszi el többek kedvét kisregény írásától, mint az, hogy nincs megfelelő díjkategória a kisregények számára. Nem ez a szűk keresztmetszet, és őszintén szólva kétlem, hogy maga a díj megléte megváltoztatja a kiadók politikáját ezen a téren. A helyzet ugyanis most az, hogy jobb évben van mondjuk két kisregény-megjelenés, rosszabban meg egy se.
Kisregény díj** mindenesetre lesz***.
* Biztosan lesznek harcos védelmezői is persze az ötletnek, érdek nélkül, én pedig becsszóra meghajlok az érveik előtt, ha eloszlatják a föntebb megfogalmazott dilemmáimat.
**És mi van a nagyregény-kategóriával? Justice for Etelka! :)
*** Maga az, hogy lelkes emberek megszervezik, támogatják a díjat, viszont minden irónia nélkül felemelő dolog.
Mivel a hónap végére elvileg a boltokba kerülhet, már működik a kiadói nagyüzem a Nulla pont körül. Egyrészt Attilával szerkesztünk - erre sajnos megint kevesebb idő jut, mint szerettem volna -, másfelől Burger apánk borítóvázlatokat készített. A jelöltünk Daniel Dociu, akinek munkássága már korábban, a regény írása környékén is megragadta a fantáziámat, úgyhogy mondhatom, nagy az örömöm, ha az ő festménye kerül a borítóra.
Persze nehéz éppen olyan képet lelni, ami csont nélkül beillik a regény lapjain megalkotott világba - nem járhatok mindennel olyan szerencsésen, mint a regény mottójául szegődött verssel. Van ugyanis egy olyan fixa ideám, hogy a borító a regényről szóljon, bár lehet, hogy ez hülyeség, mert szimbólumok szintjén azért elég messzire el lehet rugaszkodni. (Eredeti elképzelésem is egy összetett, ősinek tűnő fogaskerékrendszer lett volna a címlapon, semmi más. A világ, mint óramű az egyik leghangsúlyosabb tudományos hipotézis a regényben. De talán már a Nagatéban is az volt.)
Szarvkéményes, kosfejű megaépület? Ilyen sajnos még hasonló sincs a regényben.
Ez már jobb volt, mert némiképp hasonló a regényben felbukkanó kereskedőgépekhez. Viszont kissé bele kellett volna nyúlnom a szövegbe, hogy e roppant gépezeteket hasonlóra formáljam, pl. nyitott kazánházat vizionálni a szerkezet orrára stb. De még ekkor is ott a lépték: a festmény járgánya kb. tízszer akkora, mint amire én gondoltam, és ami elfér Sumnas zikkuratai között.
Az általam abszolút nyertesnek tűnő változat viszont ez, a címe Hub Of Time (abszolút egybevág), részemről ez azonnal meg van véve. Végtelen házrengeteg, gyárkéméynek, az általam elképzelt fogaskerékvilág - egyszerre figurális és szimbolikus, hmm!
Frissítés 11. 09.: Biztosan nem ez lesz a borító. És mivel kikaptam a kiadótól, mostantól titok, hogy mi lesz helyette. :)
Több infó
