Milyen szerintem a jó folytatás?
Ahol a világ változik, hogy egyszerre legyen új és mégis ismerős. Ahol a szerző nem ragaszkodik az első rész bevált fordulatainak megismétléséhez. Ahol nem feltétlenül a korábban megismert főszereplőkkel kell találkoznom, elvégre egy…
Adásom nem holmi űrkatasztrófa miatt némult el, pusztán csak betegszabin voltam egy olyan pontján a világnak - otthon -, ahol nincsen net.
Amellett, hogy az ember szarul van a gyomrában bandázó bacilusok miatt, az ilyen váratlanul jött helyhez kötöttség jó alkalomnak tűnik arra,…
Közben eszembe jutott, hogy van egy másik kategória is, amikor a zene valóban ihletője egy írásnak. Erre kevés példát tudnék felhozni, de egy biztosan akad: az Analógia c. írásom, és a Meshuggah-tól a Straws Pulled at Random.
A Meshuggah-val egy olyan barátom ismertetett meg, akinek kedvenc…
Vannak ilyen bloggerjátékok. Most éppen az, hogy 9 dal és a hozzájuk kapcsolódó személyes történetek. Ez azonban egy sf-író blogja, nem pedig az ugyanilyen nevű személyé - előbbi ugyan folyton igyekszik magát az első helyre tolni, ám valójában csak egy részét tölti ki…
Regényírásba fogni nagy felelősség. Talán ezért is húzódik mindig olyan sokáig, mire igazán bele tudok lendülni. Elvégre ekkor van ott a lehetőség, hogy szabadjára engedjem a fantáziám, hogy eredeti és újszerű háttérelemeket találjak ki, amelyekből majd kibomlanak a regény…
Egyik volt tanárom, Zsolt Péter szociológus jegyezte meg találóan a munkavégzés módjának múltbeli és várható átalakulása kapcsán, hogy mennyire nehéz megítélni, mit tekintünk munkának, hiszen egy író akár a kerti nyugágyban heverészve is lehet, hogy dolgozik, miközben…
Az egyelőre Keresők munkcím alatt futó regényötlet amszisi idegenjei jöttek, és jobbról próbálják előzni a sokat szenvedett Nagate lakóit. A hétvégén felbukkant SF-regénykoncepció egyre csak dolgozik a fejemben, már egy sereg ötlet villant fel, amellyel mókás parabolákat lehet felrajzolni a mi kis…
Hol beiglimorzsa pereg, ott hallgat a múzsa... Vagy eddig nem létezett ilyen mondás?
Az elmúlt négy napban azért befejeztem az Eratóra szánt írást, de semmi többre nem volt időm. Az utolsó sorok valamiféle automatikus írással készültek; szabad asszociációk, meg tudatáram -…
Épp ezt olvasom, és azt hiszem, választ is kaptam egy marha nagy regényháttér-kérdésemre a Nagate folytatását illetően...
