Gyula felkért (még januárban, de a technika ördöge kicsit közbeszólt), hogy állítsam össze a tavalyi év öt legmeghatározóbb olvasmányélményét. Íme, természetesen csak az sf&f berkeiből:
Az időutazó felesége
Fura, de egy nem sf – vagy megengedőbben: egy…
Avagy újabb frappáns ellenpélda az sf gettóba zártságán búslakodóknak.
Már megint egy országos lap foglalkozik sf-fel, méghozzá a Filmszemlére
nevezett sf(?) filmek kapcsán. (Na jó, akkor két frappáns ellenpélda.)
HVG
Avagy A teremtés utolsó napja, bővített kiadás.
Wolfgang Jeschkétől eddig többnyire ultrajó írásokat olvastam (talán a Midas volt egyedül gyengébb), úgyhogy nagyon nem nyúlhattam mellé A Cusanus-játszmával sem. Ami egyébként Cusanus-játék, de ez címként kétségkívül nem…
klikk
De inkább álljon itt a szöveg: megjelent a Demokratában 2004-ben:
Világ, amelyben nem szeretnék élni (a libertáriánus eszmék előretörése a sci-fi irodalomban.) Mióta világ a világ, mindig is fantáziáltak írók kifordult, beteg társadalmakról - a patinás névsort…
Nemrégiben olvastam - mit olvastam, habzsoltam! - Audrey Niffeneggertől Az időutazó feleségét, és annyira megfogott, hogy elhatároztam, megosztom élményemet Kedves Olvasóimmal.
A dolog aztán kissé elakadt, ám szerencsémre balfrász éppen most tett fel egy ajánlót a blogjára,…
A S'hanklard elit alakulata óvatosan közelítette meg a fémmel borított, hatalmas Darklan bázist. A parancsnok ráhelyezett egy bombát a bejáratra, majd a különleges osztag az épület oldalához lapult. Néhány másodpercen belül a szerkezet hatalmas robbanást hallatott maga után…
A 225. Galaktikában olvasható e jellemzés rólam, mint szerzőről:
Két önálló kötete is megjelent már, a harmadik, a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat köteteként boltokba került A Keringés 2007-ben elnyerte a (...) Zsoldos Péter díjat.
A szövegben több apró hibát…
Blade Runner és Battlestar Galactica - ha a kettőből csupán az egyikben játszott volna, már arra is azt mondanám, csípem az ízlését. A Népszabó interjújából az is kiderül, honnan jött a híres "Lófaszt, nehogy már" kezdetű mondat.
Több, általam mértékadónak tekintett vélemény szerint is gyenge a regény: túlírt, képtelen bevonni az olvasót, a két szálon építgetett, grandiózusnak szánt rejtélyből pedig csupán egy halk pukkanásra telik a végére. Ilyen előzmények után vettem a kezembe Ken MacLeod…
