... az sf egyik nagy öregje. Emlékezzen rá valamennyi műhold, amely fent rója az eget - talán összefutnak.
Végeztem a regény első átnézésével. Sajnos az is kiderült, hogy a vége - pontosabban a tetőpont utáni levezetés - még mindig nem tetszik, úgyhogy azt most át kell írnom.
A legújabb Galaktika meglepően vegyes élményeket nyújtott. Ami tetszett: jó volt Swanwick Ónmocsara. Szerencsés módon az olvasó fantáziájára bízta, mivel juttatta Patang ebbe a gyilkos idegállapotba társát, bár ez kétélű fegyver, hiszen ennek elképzelése nélkül nem tűnik…
Meglepődva tapasztaltam az elmúlt évek során, hogy sokan különös jelentőséget tulajdonítanak egy regény első és utolsó sorának. Én olvasóként nem így vagyok vele (fogjon meg inkább az első oldalakkal, ne egy mondattal), de azért regényírás közben igyekszem odafigyelni erre…
Márminthogy a regény, a Nagate 2. Kész a nyers szöveg. Tizenöt hónap után.
Gyorshíreinket hallották.
Signal a blogjában elszomorodva konstatálja, mennyire kiábrándító az írók kicsinyesnek ható civakodásával szembesülni.
Pedig nincs többről szó, mint hogy az író is ember... A net minden korábbinál közelebb hozta őt az olvasóhoz, ennek pedig az az ára, hogy nem csak az…
Rorimack gondolatai A Keringés kapcsán.
Nagyon érdekes, amit a regény pesszimizmusáról írt. Miközben tudja a fene, miért, de utálom a happy endeket, ennyire azért eszembe sem jutott volna szándékkal borúsra írni a regényt. Hiszen a firniták csakugyan elnyerték az esélyt az…
A hétvégén sikerült 60 ezer karakternyi szöveget írnom - ez duplája annak a mennyiségnek, amitől a múltkor annyira lelkes lettem -, de a mi a fontosabb, kész a regény csúcspontja, vagyis azok az oldalak, amikor minden rejtélyre fény derül. Sőt, időnként visszamenőlegesen az első…
Múltkor ráébredtem, hogy az n2/Ciklikusnak még nincs zenéje.
Korábban minden regényemhez, de időnként még elbeszéléshez is hozzákapcsolódott egy-egy éppen akkor megszerzett zenei album, amelyet kellő mennyiségben hallgattam írás közben. Ez két okból is jó volt: egyrészt…
