"A negyedik regényem, a Flux előtt rövidebb műveket írtam, amik 7-8000 szóból, 300 oldalból álltak. Ez ugyanolyan hosszú lett volna, és így is adtam le. [...] A szerkesztőm azt mondta, rendben van, de sok mindent tudnál még róluk [ti. a szereplőkről] mondani; hogyan élnek, hogy működik a gazdaságuk, milyen a politikai berendezkedésük... Mindez benne volt a regényben, de összesűrítve. A szerkesztőm visszaadta, hogy bővítsem ki kétszer olyan hosszúra. Kb. 5-600 oldal lett, s visszatekintve nagyon is igaza volt.
Azóta a könyveim általában hosszabbak, mert nagy ötleteim vannak, amelyek megfelelő kifejtése nagy-nagy könyveket igényel."
(Stephen Baxter egy interjúban, Galaktika 214.)
Szegény régi szerzők! Akiknek olyan kicsi ötleteik voltak (mit kicsik, szinte csak ötletmorzsácskák!), hogy mindössze 180 oldalon képesek voltak megírni őket!
A jelenség híven mutatja, miért ír manapság a legtöbb szerző féltéglákat - s ha igazán ad magára, trilógiákat. Totális tévedés egyébként, szigorúan persze csak szerintem. Nem bemutatni kell egy kultúrát vagy hátteret, hanem érzékeltetni, hogy ott van.
Néhány napja írtam, hogy nem sikerült 2007-ben befejezni az n2/Ciklikust (pedig mennyire frappáns lett volna, ha mindössze egy év alatt elkészül). Mindenesetre ennek kapcsán számot vetettem.
Jó ez a hajnalonkénti írás; nem nagy tempó, de legalább rendszeres.
Azért hangyányit fárasztó, na.
Az utóbbi fél évben viszont rendesen leálltam a hétvégi írásról, legfeljebb kora reggel dolgoztam. Pedig igazán elmélyülni akkor lehet, ha az ember órákat tud egyhuzamban munkára fordítani.
Így hát kísérletileg rászántam az elmúlt hétvégémet az írásra, és lőn a csoda: megírtam több mint 30 ezer karaktert, eljuttattam a harmadik ciklust is a végére - így már valóban nincs sok hátra a regényből! Persze szennyezi a kísérletet, hogy a regények végén mindig begyorsulok; ekkor már magukat varrják el a szálak, meglepő dolgok között tűnnek fel összefüggések, és ez mind nagyon elősegíti, hogy megszállottként dolgozzak.
De azért jó dolog: fél éve nem éreztem ekkora delejt az írással kapcsolatban.
Újévi fogadalmakat nem teszek, ez nálam szabály.
Későnyáron még úgy hittem, a Nagate2/Ciklikus elkészül az év végére, de aztán semmi sem úgy alakult: az ünnepek közötti lezításban annyira futotta, hogy szereplőimet előkészítsem az utolsó ciklus fináléjára - ahol már minden infót át kell adnom a korábbi helyszínektől és cselekménytől teljesen eltérő regénylezáró jelenetekhez. Plusz marad a végére még három kis prológ megírása. Nem tűnik soknak, de itt aztán tényleg eldől, hogy mire is fut ki az egész városvilág, úgyhogy észnél kell lennem.
Ennek ellenére nem nagy kockázat azt feltételezem, hogy idén befejezem ezt a regényt. Jó lenne még a télen, de majd meglátjuk. Talán év végére már a boltokban is lehet.
A Ciklikus után ideje volna elbeszéléseket írni: ötletem kábé 5 is van, és az évi két novellapublikációt tartani szeretném, mert az olyan jól hangzik. Vagyis ezekre bőven jut időm.
Mindenesetre a regény lezárulta után egy marha nagyot lazítok; fél évig nem kezdek új regénybe, töltődöm szépen felfelé, élem a nem-író emberek életét, akik nem éreznek folytonos bűntudatot, ha nem kelnek hajnalban sf-t írni.
És ezzel boldog karácsonyt, újévet, miegymást kívánok.
Hétfőn rendben lezajlott az alexandrás könyvbemutató/beszélgetés/dedikálás. Laza félház előtt faggatott Németh Attila, a Galaktika irodalmi szerkesztője - szerintem ismerőseim/családtagjaim messze többségben voltak, de mindenképpen pozitívumként könyvelem el, hogy a beszélgetés elején még az egyik fotelben szunyókáló vendég időközben felébredt. Talán túl hangosak voltunk.
Akik ismernek, talán összesen nem hallottak még ennyit beszélni, a magam részéről biztos vagyok benne, hogy minimum egyheti verbalitásomat elhasználtam. Szóba került az eddigi sf-pálya, a témaválasztások, írói módszerek, jövőbeli tervek satöbbi. Jó volt.
A szombati Népszabadságban megjelent recenció (ami inkább ajánló) online is olvasható, kéretik nem rákatintani a képre, mert jaj.
Miután ez és ez a kritika jelent meg* a Népszabadságban egy gyenge és egy remek könyvről, roppant kíváncsian várom**, hogy mit írnak majd a dec. 15-i Hétvége mellékletben a regényemről. Merthogy állítólag írnak majd***.
* Sok sf-fan háborgott, hogy milyen lehúzó kritikák ezek, de vegyük észre: egy országos napilap rendszeresen foglalkozik science-fictionnal!
** Azután lehet, hogy elbujdoklom.
*** A fotózás már megvolt, újabb vicces arckép várható.
Merras lejjebb bedobta a köztudatba azt a páromtól felmerült ötletet, hogy létre lehetett volna hozni egy fiktív blogot a Keringésben szereplő blogger újságíró, Baran számára. Itt a regényhez szorosabban vagy lazábban kapcsolódó események szerepelhettek volna a pasas múltjából, netán azokból az időkből, amelyek csak a regény vége után következnek.
Ez jó ötlet lehetett volna - ha már korábban megírom, és a regénybe is belekerül legalább utalásszinten, hogy érdemes a blog után nyomozni a neten, ha előtte hosszasan kutatok filmanyagok linkjei után stb.
De igazából már a nyáron is késő lett volna. A regényt 2006-ban fejeztem be, akkoriban éltem együtt vele, tudtam Baran fejével gondolkodni és láttam át a világot felépítő rengeteg kis mozaikot. Utólag visszatérni mindebbe - hát ez nem megy nekem.
És itt jön be az esetleges folytatás kérdése is, amelyet szintén többen pedzegettetek a kommentek közt. Sajnos rövid- közép- és középhosszú:) távon ki kell hogy ábrándítsak mindenkit: nem tervezek folytatást. Ez így kerek, a történetet elmondtam, a világot pedig felesleges reciklálni egy újabb regényhez csak azért, mert részletesen kidolgozottnak hat, vagy mert éppen szerencsésen nyúltam valamihez. Lehet, hogy ez a trend, ütni a vasat, amíg meleg, ugyanakkor viszont legtöbbször a szerzők lustaságát dícséri: kényelmesebb lehet a már kitalált keretek között tovább mozogni, mint minden alkalommal a semmiből felépíteni valami újat.
Szóval majd lesznek új regények, új történetek...
December 17-én, 17 órakor Budapesten, a Károly körúti Alexandra könyvpalotában A Keringés könyvbemutatója, író-olvasó találkozó, dedikálás és más vigasságok.
Aki kérdez: Németh Attila (a Galaktika irodalmi szerkesztője) - és a közönség.
Aki válaszol: jómagam.
Mindenkit szeretettel várok!
Könnyű lesz felismernetek, mivel a 213-as Galaktikában, amelyben Odo cikke bemutatja a pályámat, csaknem életnagyságú illusztráció segít az azonosításban.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy két írásom is (a másik a Mélyebb rétegek az Eratóban) mostanság jut el az olvasókhoz, ráadásul egy regény talán mélyebb benyomást tesz az emberre - már csak a terjedelme okán is. Többen nem restek megírni sem véleményüket róla: talán ez az egyik legjobb része a dolognak, amikor végre megtudhatom, másokra milyen benyomást tett az a szöveg, amelyet a magam preferenciái szerint - és jórészt magamnak - létrehoztam.
[Szolg. közl.: A listát folyamatosan bővíteni fogom.]
Sayed | Corpus | Sheenard | Vagabond | Balfrász | Fairylona | Könyvespolc | Rorimack | Asteroid | Dark Corners | wordshots
