-->
Ugrás a tartalomhoz
okt. 04. 2019.
Címkék: novella galaktika SF 48maskepp

forradalmi gépezet

48 másképp - ifjúsági novellák a múltból. Móra,  2019. 

48_maskepp_web.jpgHa az ember az országot járja, szinte minden faluban emléktáblát talál arról, hogy Petőfi ott járt, eltöltött egy éjszakát vagy legalábbis látták a határban - az igazán menő települések pedig még egy-egy helyben született verset is fel tudnak mutatni. Mintha Petőfi korának egy afféle proto-Kilroya lett volna, aki mindenhol ott járt. Ez egyrészt azt jelzi, hogy a költő nagyon jó volt az ön-pr-ben - másrészt meg tényleg, eljuthatott ennyi helyre rövid élete során? Mintha legalábbis több Petőfi létezett volna egy időben...

Ez adta a novella - egy viszonylag egyszerű, csattanóra felhúzott történet, amilyet nem sűrűn írok - ötletét, amikor 2010 körül a Galaktika megkeresett, hogy a tervezett (de meg nem valósult) steampunk képregény-antológiájukhoz írjak egy forgatókönyvet, Sallai  Péter pedig megrajzolja. Aztán a dolog úgy alakult, hogy legyen a könyvben novella is, így átdolgoztam a forgatókönyvet, majd hosszú ideig parkolópályára került az egész a projekttel együtt. Jóval később a novella a magazin 261. számában kötött ki.

Teltek az évek.

A novella története ott folytatódik, hogy teljesen a láthatárom alatt maradt a Móra 2050-es pályázata, csak a kész kötetet olvastam, miközben azon mérgelődtem, hogy de jó lett volna ebbe írni valamit. Ehhez képest egy évvel később a következő pályázati kiírást épp csak a leadási határidő előtt csíptem el... (Őszintén nem értem, miért teszek ilyesmiket magammal.)

Ez a pályzat volt a 48 másképp. Alternatív történelem, magyar setting? Imádom! Az időszűke miatt viszont szóba sem jöhetett, hogy új novellát írjak. A Forradalmi gépezetet húztam hát elő, és ahhoz képest, hogy nem kifejezetten a pályázat elgondolásai szerint íródott, azért így is becsúszott a kötetbe válogatottak közé. 2019 öszén pedig már a boltok polcain van.

Nagyon jó írások vannak a kötetben, nem csak altertöri-rajongóknak ajánlott. (Beleolvasó.

(Első megjelenés: Galaktika 261., 2011. december)

 

 

sze. 16. 2019.
Címkék: olvas talalka

kéziratok éjszakája kilencedszer

Szombaton megtartottuk az idei szerzőidéző szeánszunkat.

Idén valahogy ijesztően megugrott az érdeklődés - talán túlpromóztuk; több, a FIOK vagy a Moly nagy olvasottságot kiváltó vitájában is előkerült, hogy létezik ez a lehetőség. Az eddigi rekordhoz képest is harmadával több nevezés érkezett, ami combos olvasnivalót jelentett. Négy zsűrit kellett kialakítanunk, és még így is fejenként majdnem félmillió leütést olvastunk, elemeztünk, értékeltünk. Ez a melós része a dolognak, amikor az ember időnként sírni tudna, máskor - sokkal kevesebbszer - pedig elönti az öröm, hogy igen, most megtalált valakit, akinek már csak kevés hiányzik a publikáló író szintjéhez. (Nem egy fiatal szerzővel találkoztunk a korábbi alkalmakkor, akik azóta antológiákban jelennek meg vagy akár önálló regénnyel sikerült jelentkezniük. Szeretem azt hinni, hogy ennek mi is részesei vagyunk.)

Aztán maga a rendezvény* nálam mindig elfeledteti a kevésbé sikerült szövegek olvasásával járó nyűgöket. Ott egy sereg ember, akikkel összeköt a zsáner meg az írás szeretete. Tudom, hogy ugyanazzal a bizonytalansággal küzdenek, amit én is megéltem a pályám elején (és rossz hír: más módon, de a bizonytalanság később is ott lesz, a tizedik megjelent novella és a harmadik regény után is, legalábbis ha az ember szívvel-lélekkel csinálja), itt azonban mégis megtapasztalhatják, hogy nincsenek egyedül azzal a kattanásukkal, hogy ők történeteket akarnak elmondani másoknak. Jó érzés látni az asztalunkhoz ülőkön, ha értik az észrevételeinket**, ha bekapcsolódnak a néhány perces közös ötletelésbe, ha egy kicsit felengednek, mert látják, hogy nem harapunk, hanem egy oldalon állunk. Lehet, hogy négy-öt órán át kell beszélnem (ami biztosan több, mint amennyit máskor néhány nap összesen szoktam, ha-ha), mégis egészen remek hangulatban szoktam a végére érni. Közösségi élmény, na.

Viszont amit nem értek: idén szintén rekordszámban voltak, akik beküldtek írást, majd se szó, se beszéd, nem jöttek el a rendezvényre. Ők vajon mire gondolhattak? Mi rászánjuk a szabadidőnket, elolvassuk az írásukat, dolgozunk vele, ők meg úgy döntenek, hát annyira mégsem fontos se az ő írásuk, se a mi munkánk? Ezen idén kicsit felhúztam magam.

* Két élménybeszámoló az asztal másik oldaláról: Macsakakapar és Qedrák

** Általános jótanácsok évekkel ezelőttről, amelyek sajnos sokszor még ma is aktuálisak: itt és itt.

aug. 14. 2019.
Címkék: podcast keringes

a keringésről a millásreggeliben

Egészen véletlenül tudtam meg, hogy a Jazzy Rádió keddi Millásreggelijében Kántor Endre és Ács Gábor jó és rossz zsaruként sci-firől, és legfőképpen A Keringés című regényemről beszélgetett.

Egyrészt egészen megdöbbentő szembesülni vele, hogy 12 éve jelent meg ez a regény (és még régebben írtam meg), és még ma is szembejön emberekkel, olvassák, gondolatok ébrednek bennük. Másfelől meg jó, hogy még mindig aktuálisnak és érvényesnek lehet találni. Ennél többet szerintem aligha kívánhat egy író.

millasreggeli_a_keringes.jpg

33:31-től indul a kultrovat. Kattints a képre!